A terepasztal (2)

Kéne egy terepasztal, Laci –mondta Tigris Mariska néni kérdésére válaszolva. Vasúti – tette hozzá. Laci bácsin nem látszódtak a meglepődés jelei vagy nyomai. A Gézának – fűzte még hozzá Tigristigris. Mekkora? – érdeklődött Laci bácsi. Kicsi – határozta meg Tigris. Kicsi a Géza háza. És inkább ovális, mint hasáb. Úgy könnyebb megkerülni – szögezte le még. Nagyjából másfél méteres –pontosított. Na, ahhoz hozzá sem fogunk – mondta Laci bácsi, Lajos bácsira pillantva a megerősítésért. Nem bizony! – foglalt állást Lajos bácsi. Ide figyelj, Gézu – mondta Laci bácsi –, ha így alakult, csináljuk rendesen, azaz álmodjunk egy kissé nagyobbat. Vagy inkább egy nagyot. És berakjuk ide, a hidroplán és a kecske közé. Van kulcsod a pajtához, akkor jössz és mész, amikor csak akarsz. Jó lesz-e így? Jó – felelte Géza kissé meghatottan. Kell valami rendes alap – állapította meg Tigris –, megyek a láncfűrészért. És ment. A keret elég hamar elkészült. Már aznap estére. Közben Mariska néni a következő szavakat intézte Géza felé: – Ne szarj be, Gézuka, ez az egész számunkra megtisztelő. Te meg addig kapcsolódj magadhoz, a félelmeidhez, mindahhoz, amit elszúrtál, adj nekik teret és időt, és akkor kevésbé lesznek félelmetesek, kevesebb lesz a para, a szorongás meg ilyenek, kezelhetőbb lesz minden. Talán – mosolyodott el Mariska néni, mert eléggé utálta a túl magabiztosak kinyilatkoztatásait. Géza bólogatott, Laci bácsi egy a nagyapjától örökölt fém collstockkal a kezében fontoskodott, Lajos bácsi a csavarbehajtót ugráltatta, akár Rózsa Sándor a lovát, a Tigris meg úgy nézett ki a fűrészportól, mint akit befogadott egy aranyhörcsög. Másnap kezdődött a pepecs. Illetve először a tervezés felelősségteljes fo­­lyamata. Abban viszonylag hamar és gyorsan megállapodtak, hogy körbe-körbehaladjanak majd a vo­­natok és legyenek szinteltolások is. Különben úgy nézne ki az egész, mint egy rendező-pályaudvar közvetlenül szőnyegbombázás előtt, és az egyetlen izgalmat az jelentené, hogy elüti-e a sarust egy mozdony, vagy inkább nem – határozta meg a jövőt Lajos bácsi –, a Gézát meg agyonvágná a dögunalom menten. Épületek, alagutak, szemaforok jelezték a további elképzeléseket. Kérek egy keresztet is – mondta Géza egy adott és áldott pillanatban –, amolyan út mentit. A kereszt ugyanis a legfontosabb jelkép – tette hozzá –, a függőleges eleme ugyanis az égit és a földit köti össze, a vízszintes rész pedig az emberek közötti kapcsolatot mutatja fel. Például a miénket. Például – mondta Laci bácsi, és tőle szokatlan módon bepárásodott a szemüvege.