Apróságok

Géza apró kis figurákat rendezgetett a konyhai asztalnál. Úgy öt-hat centiméteresek voltak azok az alakok és sárgarézből készültek. Míves munka mind, és Géza most szemlét tartott felettük. Egymás után kézbe vette valamennyit, mind a hetet, és hagyta, hogy áramoljanak az energiák a szobrokból a tenyerébe és vissza. Ganésa a bölcsesség, gazdagság és tudomány istene. Egy minden bajt eltávolító talizmán. Yaksa, a meg­szelidített démonból lett védőszellem. Egy szerzetes bottal, aki Mahatma Gandhira emlékeztette. Saraswati a tanulás és a tudás istennője. Gui a teknős kígyóval a hátán. Végül Brahma, a négyfejű. Heten, mint a csakra­pontok. A gyökércsakra, a szakrális csakra, a napfonatcsakra, a szív­csak­­ra, a torokcsakra, a har­madik­szem-csakra és a korona­csakra. Géza ritkán használta az univerzális életerő-energiát, a reikit, azaz a kézrátétes gyógyítást, holott megkapta az első fokozatú beavatást. Sikerrel alkalmazta már gyerekeken és állatokon, de nem erőltette a rendszeres gyakorlatot. Egy időben több tanfolyamot is elvégzett látszólagos összevisszaságban, de csak mostanában állt össze a kép, hogy minden egy irányba mutatott, a szakácsmesterség, a masszőrképzés és a reiki, mind afelé, hogy harmóniát hozzon testnek, léleknek és szellemnek. A másik embernek. Így gondolt arra, hogy elmegy ismét egy gyakorlatra és második fokozatba kapcsol a reikivel. Talán azért, mert úgy érezte, fogy az ideje. Ez az érzet persze nem volt ördögtől való, hiszen a tudomány jelen állása szerint Géza mögött több volt már, mint ami előtte tornyosult. Ereje fogytát ugyan alig érezte, de az öregedés, az elmúlás ott kísértett megint a konyhában, ahogy ujjaival gereblyézett egyet a zen kertjében, ami látszólag megint egy váratlan ötlet felbukkanása után valósult meg, de aztán szép szem lett a láncban, nem mintha feltétlenül szüksége lett volna még egy kertre, hiszen ott volt neki a kinti, ahová most is kilátott az ablakból, és ami annyiszor átsegítette már az ember-, kutya- és macskaveszteségeken, és ahonnan alig egy órája kergette be a napszüntével érkező gyors és kíméletlen lehűlés, miután éppen végzett az ágyások közti szöszmötöléssel, hogy aztán pakolgassa egy darabig a rézszobrocskákat, majd a kicsinyke kavicsok átrendezése közben találjon rá Tigristigris, aki menten fel is kapta az asztalról Guit, a kígyót a hátán cipelő teknőst és a luszterlámpa felé fordította. 

Na, Gézu, melyiket rakod be a kiskertbe? – kérdezte. – Ha már megfogtad, akkor azt – válaszolta Géza –, te, tudod, mit, helyezd el te. 

És így is történt, mert valami miatt így kellett lennie.