Romantika

Azért Padova még innen, Trieszt­ből nézve sincs éppen a szomszédban – véli Géza, akinek a több évtizedes rutin egy komplett GPS-t rendezett be az agyában, de többnyire változatlanul térkép és útjelző táblák segítségével tájékozódik. Nem megyünk el egészen odáig – mondja erre Brigitta von Nettesheim annak a drónnak a felvétele alapján, amelyből figyelik őket –, a Villa Pisani a cél, Velence és Padova között, ott van a labirintus. Géza bólint és rákanyarodnak a városból kivezető útra. Az ég kék, a tenger is. Aprócska fánkgolyókat majszolnak egy míves al­pak­ka­tálcáról, amelyet Géza a gépjármű szériatartozékának tekint. Érdekes hely, majd meglátod – folytatja a nő vidáman és tele szájjal egy kisebb porcukorfelhőbe burkolózva. Ez meg nagyon finom – kalandozik el egy pillanatra a rohamosan fogyatkozó fánkocskákra mutatva –, olyan, mint a Zep­­pole, csak ezeket nem ri­­cot­­tá­val töltötték meg, hanem va­ní­lia­krémmel. Bestiális – ért egyet Géza, és belefog egy végeláthatatlan kamionsor előzésébe. Szóval – kanyarodik vissza az idegenvezetéshez Brigitta von Nettesheim – a labirintust úgy 1720 körül ültették a palazzo mellé, bukszusból. És még Napóleon is eltöltött ott egy éjszakát – nyomatékosított egy újabb fánkritkítás közben –, sőt, százhuszonhét évvel később ott találkozott először hivatalosan Benito Mussolini és Adolf Hitler, hogy közösen révedjenek a múltba és fürkésszék a jövőt, de a Führer egyáltalán nem volt kíváncsi a kertre és a labirintusra, amit a Duce a felettébb udvariatlan közöny megnyilvánulási formájának tekintett és egyben hülyeségnek, de arra is gondolt, a fóbiás vezér esetleg attól tartott, hogy nem talál ki belőle. Vonzunk, vonzunk, vonzogatunk befele – válaszolja Géza jókedvűen­ az előző éjszakára utalva, amikor egy darabig egy Mussoliniről szóló televíziós sorozatot néztek a ho­­telszobban, amelyben a Duce úgy festett, mint egy rocksztár, a hallgatóság tombolva rázta a fejét, majd a headbangelés végeztével a fejük fölött kézről kézre adták az időközben közéjük vetődő vezetőt, és mindenfelé tüzek égtek, amitől a kulissza olyan volt, mint egy Rammstein-koncerten – nem szabadulunk tőle. A rádióból egy feszes olasz funky szól és a fánk elfogyott, amikor Géza leparkolt a palazzo közelében. Romantikus – mondja aztán és igaza van. Előttük a Labirinto dell’ amore, azaz a szerelem labirintusa, ami van olyan kifejező elnevezés, mint a sötét verem, és egy pompás lépcső tetején Minerva, a tudás és bölcsesség istennője őrzi. Na, ugye – válaszolja Brigitta von Nettesheim, és belépnek.