A borotválás

Drágota, az utolsó vándorfodrász egészen rövidre vágta Tigristigris haját, majd elővette a borotvát és a fenőszíjat. A pengén csillogott a napfény, mi­­közben dolgozott vele, és a kis­bolt léckerítésére felkapaszkodott zsákutcagyerekek tátott szájjal bámulták a mutatványt. Tigris arcán habbal, frissre cserélt fekete lepelbe burkolva várakozott, egy teherautó platójáról kőművesek ugrottak le sorban, aztán csendben elhelyezkedtek a diófa alatt, mint valami szabadtéri színházban, és onnan bámulták az előadást. Drágota finom, de határozott mozdulatokkal dolgozott, elmélyülten, mint egy igyekvő zen tanítvány, vir­tuóz­ elemekkel fűszerezve a megszerzett rutint, akár egy cigányprímás. Koncentrálás közben néha kissé nyitva maradt a szá­ja, résnyire csupán, mint egy úgy felejtett ajtó, amely mögött hosszan húzódik még a titkos kert. Egyszer-kétszer még a haja is előrehullott, Tigristigris behunyt szemei elé, ilyenkor elnézést kért és hátravetette azt a zuhatagot, mire a kőművesek felhördültek és tapsviharban törtek ki a felröppenő galambok között. Tényleg színház az egész világ, esetleg egy film – állapította meg Lajos bácsi Laci bácsi felé fordulva, miközben Drágota végzett a mutatvánnyal, és egy teátrális mozdulattal lekapta Tigrisről a leplet, lerántotta mintegy, Tigris pedig felállt, nyújtózott egyet, és feltette a szemüvegét, amitől az új frizurájával és frissen borotválva úgy nézett ki, mint Kevin Costner, amint éppen egy FBI-ügynököt alakít egy az ötvenes években játszódó filmben, és meghajolt. Aztán kézen fogta Drágotát, és együtt hajladoztak még egy darabig, mint valami nádszálak a Balaton-tó partján a tavaszi szélben. Pont úgy nézel ki, mint Kevin Costner, aki éppen egy FBI-ügynököt alakít, egyenesen az ötvenes évekből – mondta Lajos bácsi. – Te meg mint akit elraboltak, már csak egy friss napilap hiányzik az orrod elől – válaszolta Tigristigris, finom utalást téve arra, hogy mintha egy kis irigység is bujkálna Lajos bácsi hangjában. És most? – fordult Tigris Drágota irányába, aki akkurátusan pakolta a ládájába a munkaeszközeit. – Most mik a tervei? Drágota tétovázott egy kicsit, hogy pislogjon-e néhányat ábrándosan, vagy inkább a távolba tekintsen merengve, mert általában mindkét módszer sikerrel kecsegtetett, majd az utóbbit vá­­lasztotta. Szép ez a hely – mondta közben –, talán maradnék egy ideig, ha lenne kiadó szoba. A kőművesek körében mocorgás támadt, de Tigris gyorsabb volt. Nálam van mindjárt kettő -válaszolta –, esetleg megnézhetné.