A nemzetség

Amikor Géza és Brigitta von Nettesheim beléptek a kertkapun, gyanús csend fogadta őket. Mintha valaki megrágalmazta volna a levegőt. Tapintani lehetett azt a gyanúba keveredett némaságot, Géza kitapogatta hát a villanykapcsolót, ám mielőtt megnyomta volna, éles, süvítő hang hallatszott, egy magasba emelkedő rakétáé, ami aztán rögvest szét is szórta fényeit az éjszakai égbolton, megvilágítva az udvart, megmelengetve szíveket és lelkeket, valamint a kinyíló ajtókat, amelyeken át hálás és boldog kutyák és macskák rohantak Gézáék felé, akik úgy álltak ott szintén boldogan és átszellemülve a bőröndjeikkel a kezükben, mint két bibliaügynök. Szinte repültek azok az állatok, úsztak a megélénkülő levegőben, mit sem törődve a lassan kikerekedő tűzijátékkal és Lajos bácsi hangjától. – Meglepetés! – továbbmámorosodva feldöntötték Gézát, miközben Laci bácsi, aki gyakran lemaradt egy brosúrával, azt kiál­totta, hogy: Feltámadt!, majd azonnal hozzátette hogy: Valóban!, pedig már húsvéthétfő volt, annak is az estéje, de azért csak beindult az automata locsolórendszer, amit Laci bácsi eszkábált össze ajándék gyanánt Géza távollétében, és a szakaszonként elforduló forgófejből áramló vízsugár beborította Brigitta von Nettesheimet és a vállára szálló hollót. A Gábor Áron rézágyújának tökéletes másából kilőtt konfettibomba felrobbant a tyúkól fölött, és milliónyi színes papírfecni takarta el a teliholdat, valamint a méltatlankodó kakast, aki szárnyait széttárva rontott elő a fenyőfán gubbasztó baglyok pillantásának kereszttüzében. A látvány kezdett emlékeztetni a Bajnokok Ligája döntőjének fináléjára, ahová beszabadultak egy radikális állatvédő egyesület jókedvű tagjai, amikor Tigris­tigris Drágotát, az utolsó vándorfodrászt átölelve felordított: Ha bujkál e háznak lánya, csaljuk elő kiabálva, ha nem jön a hívó szóra, kölni helyett jön a szóda. Azt nem lehetett pontosan tudni az egyre terebélyesedő zűrzavarban, hogy pontosan kire gondolt, ráadásul Joe (Jesús) belefogott a Los Mosquitos zenekar legnagyobb slágerébe, amire Aya egy táblát emelt a magasba, amin egy Mariska néniről készült fotográfia volt látható, amint a tokiói repülőtéren tartózkodik kimonót viselve, és ráadásul mintegy varázsütésre megjelentek a Tűzoltó ikrek is, Tímea és Tamara. Érezni lehetett, hogy mindez magyarázatra szorul, s Tigris egy pillanatra félre is vonta Gézát. A törzsnek vége, Gézu – súgta a fülébe –, ez már nemzetség. Majd hozzátette: Isten hozott újra haza.