A bej

Én vagyok az egyiptomi alkirály, hol vannak a főtisztjeim? – dudorászta kérdőn Laci bácsi, miközben a Tűzoltó ikrek hátrálva igyekeztek a diófa felé, amitől olyasformán néztek ki, mint akiknek fordítva fűzték be életük filmjét. Csilingelt a nevetésük. Úgy csilingelt, mint egy régi villamos a Közlekedési Múzeumban, amikor a gyerekek megtalálták a csengőjét. Ne fesd az ördögöt a falra, Lacikám – mondta erre Tigris­tigris –, mert még járhatsz úgy, mint ő, vagy éppen a fia, a bej. Miért, az hogy járt? – érdeklődött Lajos bácsi, és érdeklődő pillantásokat küldött a rükvercelő ikrek irányába. Nos, az úgy volt, hogy amikor ezeknek a vidám ikreknek a nagymamája, a Puskás Májuska még nem nagyi volt, hanem inkább süldő lány, afféle kiskamasz, beleszerelmesedett az egyiptomi alkirály fiába, az Abbász Hilmibe, azaz a bejbe, és ez az érzés kölcsönös volt. Csakhogy a trónörökös bej apukája, a pasa váratlanul jobblétre szenderült, így a bejnek haza kellett költöznie, hogy teljes terjedelmével be- és kitöltse az elárvult trónt. De még ekkor sem veszett el a remény, mert Abbász tanítója, Max Hussarek von Heinlein szintén visszatért Egyiptomba, és mivel mit tesz Isten, a Max tanította Májuskát is, hát ő is vele tartott. Szerelmük azonban nem nyerhette el méltó jutalmát, miszerint a házasságot, mert az udvari intrikák keresztbetettek a frigynek, azzal az indokkal, hogy Májuska a vallása és a társadalmi rangja miatt nem lehet ott ara, és passz. Szegény Májuska – vetette közbe Lajos bácsi –, nyilván rendkívüli módon megviselték a történek. Hát, azt éppen nem mondanám – kezdte a választ direkt háttal Tigris futó pillantást vetve az ikrek hátára –, inkább belecsapott a lecsóba rendesen. Graz, Bécs és Budapest között ingázott és zongorázott mindenféle termekben, és így ismerkedett meg Liszt Ferenc tanítványával, Emil von Saurrel, akit teljesen levett a lábáról ez a meseszép Májuska, aki rövid lángolás után dobta a művészt, és inkább Párizsba költözött, ahol nagyvilági életet élt, méghozzá annyira nagyot, hogy amikor már fűnek-fának tartozott, le is lécelt egy párás hajnalon. Egészen Bécsig menekült szegénykém, ahol rögvest belekeveredett Splényiné Freystadtler Flóra bárónő társaságába, aki viszont nimfomániás hírében állt, és ebbéli minőségében járja sorra a Monarchia fürdővárosait, immár Májuskával együtt és karöltve. Akkor itt most tarthatnánk egy kis szünetet – javasolta Laci bácsi, mert az ikrek még mindig csak félúton jártak rózsaszirmokkal a kosarukban, mert hátrafelé lassú a haladás.