Májusfa

A múlt hónap végén minden át­­menet nélkül kitört a kánikula. Az enyhe légmozgás alig libbentette meg a májusfa szalagjait, a Tűzoltó ikrek rendületlenül metszették Mariska néni rózsáit, és Tigristigris jelentőségteljesen megköszörülte a torkát, mielőtt folytatta volna a családfájuk bemutatását a feszülten figyelő Lajos bácsinak és Laci bácsinak. Szóval – így Tigris –, a lányok nagymamája Puskás Májuska volt, az ő apukája pedig a Tivadar, aki nem KONKRÉTAN a telefonközpontot fedezte fel és találta ki, hanem csak majdnem, de azért ezt már soha senki le nem mossa róla, így marad meg az emlékezetünkben, de ez a Májuska nagy franc volt, egy igazi vamp, vagy nem is tudom, hogy mondják ezt manapság, holott az anyukája meg egy osztrák grófnő, a Sophie Vetter von der Lilie, aki már házasságban élt, nem túl boldogban ugyan, de a tetejébe még volt három gyereke is, amikor megismerkedett a Puskás Tivadarral, akiért odavoltak a nők, mert felettébb jóképűnek tartották, és remek vívó és lovas hírében állt, ami akkoriban sokat nyomott a latban, mármint a férfiasság tekintetében. És akkor a Sophie és a Tivadar egymásba szerettek, ám összeházasodni a bonyolult válási procedúra miatt csak később tudtak, amikor a közös gyerekük, a Májuska már négyéves lett, és ezt a Májuskát Philadelphiában anyakönyvezték, mert a szerelmesek egészen Amerikáig bujdokoltak, aztán meg Párizsba, és csak utána tértek vissza Budapestre, amikor már elcsitultak a kedélyek, de szívesen időztek Bécsben és egy Graz melletti kastélyban is, és a szépen cseperedő, egyre feltűnőbb szépségű Májuska igazán jó nevelést kapott, és az még csak hagyján, hogy több nyelven beszélt, akár a vízfolyás, jól zongorázott és élen járt különféle sportokban, de jól is írt, még tizenkét éves sem volt, amikor már megjelentek a cikkei és a novellái, és alig tizenöt, amikor már saját lakással rendelkezett, ahol egyedül élt, miközben a szülei feszt utazgattak a nagyvilágban, és nem vetette meg az egyre vágyakozóbb férfitekinteteket sem, legalábbis így szólt a fáma, amit persze gyakran csak az irigység táplál ravaszul, akár a rókamama a fiakat. Mindenesetre a Tivadar nem hiába állítgatta neki a májusfákat, aminek a szimbolikájába most ne tévedjünk bele mélyebben – itt a májusfa szalagjaira pillantott – annak a kastélynak a kertjében, mert tizenhárom évesen megismerkedett élete legnagyobb szerelmével, az egyiptomi alkirály legidősebb fiával, Abbász Hilmi bejjel. 
– Bejjel? – vágott közbe Lajos bácsi. 
– Bejjel – mondta Tigris.