Májuska

A Tűzoltó ikrek, Tamara és Tímea gyorsan beilleszkedtek a közösségbe, hamar feloldódtak, mint kékítő az ég vizében. Ezúttal éppen Mariska néni rózsakertjében metszették vissza a bokrokat és a futókat, a levágott elnyílt szirmokat gondosan összegyűjtötték egy kosárba, hogy majd szörpöt készítsenek belőlük. Lajos bácsi és Laci bácsi a diófa alól figyelte őket, fejükben ezernyi emlék keringett, akár a beporzók a rózsák körül, tekintetük ábrándosnak tűnt. Nem sokkal érkezésük után Tamara Lajos bácsihoz költözött, Tímea pedig Laci bácsihoz. Mivel megkülönböztető jelzést viseltek (Tamara egy űrhajót tetováltatott a bal kézfejére, Tímea egy babszemet a jobbjára), a felismerésük körül támadt zűrzavar átmenetinek bizonyult, és lassan mindenki kiigazodott rajtuk. Családi vonás – mondta Tigristigris, miközben letelepedett a fa alá, és immár hármasban bámulták megbabonázva, amint a lányok egyszerre kapták a szájukhoz vérző mutatóujjukat egy-egy rakoncátlan tüske orvtámadása nyomán. A távolból halkan hallatszott (olyan szüremlésszerűen), ahogy Joe (Jesús) gyakorol a hangszerén és Aya énekel hozzá, ott tartottak éppen, hogy hello darkness my old friend, holott mindenkire egyformán ragyogott a májusi napfény. Mi? – kérdezte Laci bácsi, aki egy szemvillanásnyival előbb ocsúdott a bukolikus idillből, mint Lajos bácsi. A rózsák szeretete – válaszolta Tigris. Ezt meg honnan tudod? – tette fel az egyetlen lehetséges kérdést Lajos bácsi. Egy kicsit belemélyedtem a családfájukba – válaszolta a megkérdezett –, felettébb érdekes. Tűkön ülünk – érzékeltette az izgatott várakozás pillanatnyi állapotát Laci bácsi. Na, jó, de hosszú lesz – csigázott felfelé Tigristigris. Ki­bekkeljük – mondta Lajos bácsi. Az egész dolog Májuskával kezdődött. Ő volt a nagyanyjuk anyai ágon. Májuska – mélázott el Laci bácsi –, szép név, így hívták a nagyit? Így – felelte Tigristigris. – Amerikában nem ritka az ilyesmi, Hrabal úr levelezőpartnerét például Aprilkának hívták, a nagymamát meg Maynek keresztelték. Amerikai volt a nagymama? – került egy pillanatra vakvágányra Lajos bácsi. Azt éppen nem mondanám – fokozta Tigris –, magyar volt, Puskás Májuskának hívták – majd a döbbent csendet kihasználva, rátett még egy lapáttal. – Az édesapja pedig Puskás Tivadar volt. A telefonközpontos, az Edison haverja? – kérdezte Laci bácsi, és egy kósza pillantást vetett a rózsakert irányába. Az – adta meg a kegyelemdöfést Tigris – de ez még nem minden. Majd folytatom – tette hozzá, mert az ikrek megindultak feléjük.