Mialatt Brigitta von Nettesheim az olajfáit csinosítgatta egy manikűrollóval (már négy volt neki, a két csemete mellé két termetes is érkezett), Laci bácsi a pajtában bütykölt. Pontosabban a hidroplánon igazgatott valamit, mert megígérte a jakuzának, hogy elviszi egy körre. Lajos bácsi eközben Paul Auster Ember a sötétben című regényét olvasta, míg Tigristigris a csűr másik végében a Ferencváros labdarúgócsapatának mérkőzését követte figyelemmel és néha felkiáltott. Mi van már? Na ugye. Ó hogy az a! Irgalmatlan hőség tombolt. Az egyik na ugye közben érkezett meg Géza vállán a hollóval és Ozzy Osbourne halálának hírével.
– Na ne! – üvöltött fel Tigristigris. Egyébként Aston Villa-drukker volt – fűzte hozzá.
– Marha nagy arc volt – szögezte le Laci bácsi és törölt egyet a hidroplánon.
– Az tény – pillantott fel Lajos bácsi az ötvenedik oldal tájékáról – hogy nélküle a rock and roll nem lett volna sem ennyire hangos, sem ennyire szórakoztató.
– Mindenki az Iron Man riffjével kezdte el a gitározást – tűnődött Géza – esetleg a Starway to Heaven elejével.
– De az Led Zeppelin – okoskodott Laci bácsi.
– Azt tudjuk te Laci – torkolta le Lajos bácsi – csak kezdetekről folyik a társalgás, oda kanyarodtunk.
– Az első Black Sabbath-lemez amit megvettem, a Paranoid volt. Egy kapu alatt. Jugó nyomás – emlékezett Géza.
– Mi más? – vágta rá Lajos bácsi.
– Ki más? Varga Barnabás. – ordította a sarokból Tigristigris egy fejes gólra reagálva.
– Egyszer Ozzyék meghívták magukhoz egy pap barátjukat egy kis süteményre – mondta Lajos bácsi – de elfelejtkeztek róla, hogy belesütöttek valami érdekeset is, így aztán a tiszteletes urat haza kellett szállítmányozni, ahol aztán három napig aludt egyvégtében, de nem bánta, mert mint mondta, végre kipihente magát.
– Előfordul az ilyesmi – használt ki egy kettős csere adta lehetőséget Tigristigris – a mi papunk is bevágott egyszer néhány szelet vicces sütit, de ő a saját lábán ment haza, ahol aztán három napig prédikált a macskáinak, aztán aludt csak el.
– Mindenesetre kár az Ozzyért – lépett le a létráról Laci bácsi – ilyen figurák alig vannak már és tartok tőle, hogy egy jó ideig nem is lesznek. Én még azt a tv-sorozatot is bírtam, amikor bekamerázták a házukat, bár nem kedvelem ezt a műfajt.
– Hiába, első a család, ahogy azt Vito Corleone oly helyesen megállapította – mondta Géza.
– Ami minél nagyobb, annál jobb – felelte Laci bácsi.
– Erről jut eszembe, támadt egy ötletünk – mondta Géza és átpillantott a kertjébe, ahol Brigitta von Nettesheim az olajfáit dédelgette.
