Vadócz Johanna a XIII. Nemzetközi Boszorkánytalálkozóra érkezett abba a faluba, ahol Gézáék éltek. Leszállt a motorjáról, megigazította elegáns kiskosztümjét, levette a bukósisakját, és ekkor látszott, hogy egy Napot tetováltatott a homlokára. Odalépett az eléje siető Mariska nénihez, és átölelték egymást. Régi ismeretség volt az övék, még a prágai időkből, amikor együtt tanulmányozták Rudolf császár udvarának történetét, különös tekintettel az alkímiára és az uralkodónak a híres csillagászhoz, Johannes Keplerhez fűződő viszonyára.
Johanna hamar összebarátkozott Brigitta von Nettesheimmel, és Ayával kiegészülve látogatták a konferencia előadásait és az esti koncerteket, majd csatlakozott hozzájuk Drágota és a Tűzoltó ikrek is. Általában éjfél is elmúlott, mire visszatértek a diófához, ami alatt Géza és barátai békésen borozgatva várakoztak.
Egy napon aztán hiába várták őket, a hölgykoszorú nyomtalanul eltűnt, és nem kerültek elő sem másnap, sem harmadnap. A rendőrök keresni kezdték őket, a helyiek csapatokat szerveztek és tűvé tették a környéket, de sehol semmi. A keresés során Tigristigris egyszer csak odafordult Lajos bácsihoz. Te, Lali – mondta, miközben kutyák csaholtak a csapásokon –, arra emlékszel, amikor a Jenő bácsi annyira berúgott, hogy felállt az asztaltól és nyomtalanul eltűnt? Emlékszem – morogta Lajos bácsi. Akkor arra is emlékszel – folytatta a Tigris –, hogy annyira részeg volt, hogy beállt az egyik keresőosztagba, és a saját nevét kezdte el üvölteni? És mit akarsz ezzel mondani? – érdeklődött Lajos bácsi. Semmit – mondta Tigris –, csak eszembe jutott.
Mindeközben a faluban egymást érték a csodálatos gyógyulások. Egy férfi, aki évek óta görbén, szinte derékszögben járt, hirtelen felegyenesedett. Igaz, hogy beverte a fejét a kutyaólba, de a seb gyorsan gyógyult. Rebeka néni szinte teljesen visszanyerte a látását, többen a hallásukat, de a legnagyobb számban a különféle hegek tűntek el, felszívódtak, mintha sosem lettek volna.
Azon az estén, amikor megjött a hír, hogy Gizi néni arcáról eltűntek a borzalmas gyermekbetegség nyomai, és egy csapásra úgy nézett ki, mint Palvin Barbara, Joe (Jesús) hirtelen felüvöltött. Ezt ők csinálják – ordította. – És már azt is tudom, hol vannak. Utánam! – fűzte hozzá üveghangon. Amikor felértek a hegy tetejére, pompás látvány tárult a szemük elé. A szökevények mindegyike egy-egy fát átölelve állt némán, akár a nimfák, miközben felkelt felettük a nap. Elfáradtak – állapította meg Géza, és letelepedtek a fűbe.
