Este van. A kert aljában bőgnek a szarvasok. Géza fáradt, a tyúkokkal fekszik. Éjjel egykor felébred. Megy a tévé, egy dokumentumfilmet sugároznak homokmandala-készítő szerzetesekről. Géza belenéz, megvárja a végét. Aztán felöltözik, sétálni megy, mint egy alvajáró. A patak partján a vérhód unottan rágcsál egy kidőlt fát. Gézára pillant és tovább rágcsál. Az égen a vérhold aurája kék. Lajos bácsi háza előtt Lajos bácsi üldögél egy csíkos nyugágyban és a Holdat bámulja. Géza leül mellé és Lajos bácsi kisvártatva így szól: Na, Gézu, már csak te hiányoztál. Gyere, mutatok valamit. Azzal felkerekednek, és hamarosan megérkeznek Laci bácsi pajtájához. Bentről halk zene és beszélgetések foszlányai hallatszanak. Lajos bácsi kinyitja az ajtót és előre engedi Gézát. A buszvezető megtorpan a küszöbön, mandulavágású szemei elkerekednek. A pajtában ott az egész nemzetség, a törzs. A hangszórókból Django Reinhard muzsikája szól, Joe (Jesús) pánsípon kíséri. Takeshi úr a hidroplán szárnyán ülve meditál, a Tűzoltó ikrek dús szemöldököt és kis bajuszkát festenek Mariska néni arcára, aki miután elkészül a maszk, a festőállványhoz siet. A többiek a kandalló előtt ülve beszélgetnek. Mindenki megvan, hiánytalanul. – Hát ez? – szólal meg Géza, amikor már képesnek érzi magát a beszédre. Tigristigris leteszi a hatalmas sudokukönyvet, amit a jakuzától kapott ajándékba és feláll a karosszékből. – Isten hozott, barátom – mondja, és Géza elé siet, átkarolja és befelé tessékeli. – Már azt hittük, megint átalszod az éjszakát. A helyzet ugyanis az – folytatja Tigris –, hogy mi már hetek óta összejárunk egy-két órára éjjelente, de téged nem akartunk erőszakkal felébreszteni, gondoltuk, majd valamikor úgyis csatlakozol. És íme – teszi hozzá egy teátrális mozdulat kíséretében. De miért? – teszi fel Géza az egyetlen lehetséges kérdést. Ez a középkortól egészen a XVIII. század végéig így ment – veszi át a szót Laci bácsi. – Az emberek két részletben aludtak. – Bipoláris alvás – suttogja Géza. – Az – mondja Laci bácsi –, az éjszaka közepén felébredtek, olvasgattak, imádkoztak, kártyáztak, sőt átmentek a szomszédokhoz. – De mi közünk nekünk ehhez? – érdeklődik Géza. – Azt egyelőre nem tudjuk – kapcsolódik be Lajos bácsi –, valami történhetett az időben. – És meddig fog ez tartani? – kérdezi Géza. – Majd kiderül – mondja Brigitta von Nettesheim, aki már egy hete, hogy minden éjjel csendben felkelt Géza mellől –, de most már ideje aludnunk egyet. És szedelőzködni kezdenek.
