Géza, Lajos bácsi, Laci bácsi és Lugó, a robot elhűlve szemlélték a rombolás nyomait. Egyébként szép reggelre keltek, a nap fénye ezernyi harmatcseppen csillant, mintha apró gyémántok ragyogtak volna a fűszálakon Géza kertjének végében, ott, ahol a mező beleszaladt a hegybe. Ám a zöldellő rétbe nagy barna foltok vegyültek, a növények egy része a gyökereivel bámulta a kéklő eget. Facsemeték lerágva, köröttük árkok, és a pusztító még az előző nap elültetett árvácskák lila és sárga virágocskáit is leharapdálta egy szálig. Ez meg mi a fészkes fene? – kérdezte Géza szomorúan. Minden kétséget kizáróan barcogóteknők – válaszolta Lugó. Lajos bácsi egyetértően bólogatott, míg Laci bácsi egy lőfegyvert vizionált maga elé. Az van Géza – folytatta a robot –, hogy barcognak a dámok. Milyen dánok? – vetette közbe Laci bácsi, hogy oldja kissé a tapintható feszültséget, de ezúttal nem járt sikerrel. A dámszarvasok barcognak – magyarázta tovább Lugó. A gímszarvasok épphogy befejezték a bőgést, ezek azonnal belefogtak a nászba. De miért kell ehhez tönkretenni mindent? – kérdezte Géza. Mert a dám másként csinálja, mint a gím – mondta a robot –, sokkal okosabbak. Nem tántorognak kilométereken át megmámorosodva és bömbölve, hanem ilyen barcogóteknőket vájnak a földbe, aztán belefekszenek és úgy várják, hogy házhoz jöjjenek a tehenek. Ráadásul nem is bőgnek, inkább röfögnek – vette fel a társalgás fonalát Lajos bácsi. Akkor erre mondta Mariska, hogy visszajött a tavalyi asztmás őz – válaszolta Géza. Hogy őz vagy szarvas, bizonyos szempontból szinte egykutya – húzta fel magát Laci bácsi –, én mindig mondtam, ők az állatvilág Hezbollahja. Baromi jó a marketingjük, akár a vakondé, a Bambi meg az öreg néne megágyaztak a szentimentalizmusnak, ezek meg randalíroznak összevissza. Csendben jegyzem meg, hogy ők voltak itt előbb – jegyezte meg csendben a robot. Még halkabban kellett volna – mordult fel Laci bácsi –, mert ettől a hülyeségtől a falnak megyek. Legfeljebb az ükapjuk szépapjáról beszélhetünk, mert ebben a faluban pont kilencszáz éve dübörög a mezőgazdaság, nekik meg itt vannak a rohadt nagy erdők. És már a régi rómaiak is – révedt a múltba Lajos bácsi egy, a barcogóteknőből származó göröngyöt terelgetve bal belsővel, szelíden. Akkor most mi legyen? – kérdezte Laci bácsi. Gereblye? – érdeklődött Lugó. Agancsba? – kérdezte Laci bácsi. Akkor most újrakezdjük, ahogy szoktuk – mondta Géza. Na ja – állapította meg Lajos bácsi –, mi mindig mindent újrakezdünk.
