Azon a szeptember végi, alvás szempontjából kettéosztott éjszakán, amikor a vártnál korábban szibériai eredetű légtömegek okoztak orvosmeteorológiailag aggályosnak tűnő közállapotokat, a törzs tagjai a megszokottnál is gyorsabban gyülekeztek Laci bácsi pajtájában. A kandallóban ropogott a tűz, fahasábok izzottak, és szeleburdi parazsak járták vidám táncukat, mígnem sorra koppantak a hatalmas szecessziós szikrafogón. Erősen hűsül – állapította meg Géza, és senki sem tiltakozott. Reggel leszedünk mindent, ami még fennmaradt, paradicsomot, paprikát, padlizsánt, fügét – mondta Lajos bácsi – nem valószínű, hogy tovább érnének. Laci bácsi lemezt cserélt, és valahol a távoli múltban Miles Davis felemelte a trombitáját. Ekkor kopogtak az ajtón. Bújj be! – invitálta az ismeretlent a házigazda. A küszöbön egy robot állt. Humanoid – mondta rezignáltan Takeshi úr – nálunk gyakran előfordul az ilyesmi. Faluhelyen ritkábban – szólt hozzá Mariska néni felpillantva a kötögetésből. Jó estét! – szólt a robot illendően. Adjon Isten! – zümmögte a kórus válaszul. Elnézést a zavarásért, de láttam a fényeket – szabadkozott a robot. Foglaljon helyet! – mondta Brigitta von Nettesheim. A robotnak emberarca volt, és vadonatújnak tűnt, a fém alkatrészei megcsillantak a kristálycsillár alatt. Meglógott a gyártósorról – súgta oda Laci bácsi Gézának. Így történt – ismerte be a robot, ami (aki) kitűnő hallással rendelkezett. Meguntam a rengeteg hülye kérdést – fűzte hozzá. AI – vonta le a következtetést Tűzoltó Tamara. MI – mondta erre Tűzoltó Tímea. És hogy hívják? – kérdezte Takeshi úr először japánul, aztán magyarul is. Béla – a válasz japánul és magyarul is ugyanúgy hangzott – Lugosi Béláról neveztek el. Ki az a Lugosi Béla? – fordult Drágota a vándorfodrász Tigristigrishez. Magyar színész volt – mondta a Tigris – ő játszotta először Drakulát Hollywoodban. Érdekes, egyáltalán nincs vámpírarca – vélte Drágota. Na, Béla bácsi, és akkor hogyan lesz ezután? – kérdezte Lajos bácsi – Mik a terveid? Nem akarok visszamenni – mondta eltökélten Béla, a robot – nincs szükségetek egy mindenesre? Tulajdonképpen – mondta Géza, és körbenézett a társaságon – maradj, ha akarsz. A többiek bólogattak, majd szedelőzködni kezdtek, hogy visszatérjenek az ágyaikba. A Lugosi hol fog aludni? – kérdezte Drágota, akit szemlátomást felcsigázott a robot felbukkanása. Én soha nem alszom – mondta kissé szomorúan Béla bácsi – ezért aztán nincsenek álmaim és vágyaim. Egyelőre – mondta Géza és kilépett az ajtón.
