Géza, Brigitta von Nettesheim és Lajos bácsi a nyári konyhában ültek, amikor meghallották a hangot. Késő délután volt, de már besötétedett, lángok táncoltak a kályhában. A hang leginkább csámcsogásra emlékeztette őket. Ez meg mi? – kérdezte Lajos bácsi. Talán egy őz – feltételezte Brigitta von Nettesheim –, és fennmaradt szemek után kutat a szőlősorban. Az őz nem csámcsog – jelentette ki Géza. Akkor esetleg disznó – mondta Brigitta von Nettesheim, és halkan hozzátette –, vad. Nézzük meg – javasolta Lajos bácsi, és a zseblámpája után nyúlt. Géza óvatosan kinyitotta az ajtót, és külső talpélen járva megközelítették a kordonost. A csámcsogás felerősödött. Amikor odaértek, Lajos bácsi felkattintotta a kézi reflektort. A csámcsogás megszűnt, surrogó hangot hallottak, de látni nem láttak semmit. Kissé csalódottan tértek vissza a nyári konyhába és letelepedtek a tűz mellé. Reggel majd megnézzük a nyomokat – mondta Lajos bácsi, aztán másfelé terelődött a szó, többek között arra, hogy bár november van, sorra nyílnak a rózsák és újra virágoznak a leanderek is. Másnap korán találkoztak a szőlősorban és megbűvölve bámulták a krátert, amit a lény hagyott maga után. Nos, ez nem őz – állapította meg Brigitta von Nettesheim, és fázósan összehúzta magán a kardigánját. Köd szitált, és nemhogy a hegy, de az előtte elterülő szántóföld sem látszott. És nem is disznó – mondta Géza –, bár az sok mindenre képes egy jó kis dagonya érdekében, de erre azért nem. A kráter úgy nézett ki, mintha becsapódott volna egy bomba, de annak nem volt semmi nyoma. Akkor este ugyanitt – mondta Lajos bácsi –, szólok Lacinak, hogy hozza át a felvevő berendezését. Fél ötkor sötétedett, begyújtottak a kályhába és vártak. Laci bácsi a mikrofont és a készüléket babrálta, amit egy stúdió selejtezésekor vásárolt potom pénzért és tökéletesen felújította. Az asztalon egy porcelántálban az utolsó fügék mosolyogtak kihívóan. A csámcsogás, akárcsak az előző napon, pontban hat órakor kezdődött. Géza résnyire nyitotta az ablakot, Laci bácsi kinyújtotta a hatalmas szivacsban végződő mikrofont és megnyomta a felvétel gombot. Ötpercnyi várakozás után Laci bácsi megszólalt. Mehettek – suttogta rekedten, és a többiek elindultak a helyszín felé. Lajos bácsi bekapcsolta a reflektort, és egy hatalmas szürke testet láttak, ami egy pillanat alatt úgy tűnt el, mint a kámfor. A második kráter pontosan ugyanakkora volt, mint az első. Elefánt – mondta Géza már a nyári konyhában. Aligha – válaszolta Laci bácsi –, de van egy sejtésem.
