Alighanem most már valóban el kellene különítenünk az ünnepnapokat a hétköznapoktól – mondta Géza Laci bácsi felé fordulva –, különben mitől lenne ünnep az ünnep? Valóban – válaszolta Laci bácsi. Így igaz – helyeselt Tigristigris. Helyes, támogatom – bólogatott Lajos bácsi. Most már csak az a kérdés, hogyan fogjunk hozzá – vágott töprengő ábrázatot Laci bácsi. Mondjuk, a vasárnap kéznél van – felelte Géza –, és különben is, a franc akar feszt gürcölni. Ráadásul még Isten is megpihent azon a napon, miután látá, hogy jó – mondta Tigristigris. És te hogy fognál hozzá, Gézu? – kérdezte Lajos bácsi. – Úgy értem, mit csinálnál akkor vasárnap? Szóval, hogy milyen lenne az a vasárnap? Szomorú – vágta rá Laci bácsi, és a széken megpördülve lenyomott néhány billentyűt a zongorán. Mondjuk, jó korán felkelnék, tiszta ruhát öltenék, begyújtanék a kályhába és feltennék egy jó kis húslevest pöszmörgőre. Először csak a csontokat, köztük néhány velőst. Aztán felmennék a templomba. Mise után leszedném a habot és velős pirítóst reggeliznék Brigitta von Nettesheim társaságában, aki közben előkerülne, majd részleteket olvasna fel híres alkimista őse, Agrippa von Nettesheim műveiből, miközben én a levessel piszmognék, mert a leves készítése is egyfajta aranycsinálás – vázolta fel egyre lendületesebben a reménybeli délelőtt eseményeit Géza. És aztán? – kérdezte Laci bácsi. Aztán harangszóra áthoznám ide hozzád azt a húslevest csigatésztával, és szokás szerint itt lenne a pajtában az egész törzs és mindenki hozna valamit és eszegetnénk és csipegetnénk és bort innánk, de csak módjával, mert a téli délután még éppenhogy csak beleszakadna a gyorsan lezajló szürkületbe, és néznénk, ahogy a lemenő nap rózsaszínre és zöldre festi az eget, és beszélgetnénk, zenélnénk és társasjátékokat játszanánk – evezett át a képzeletbeli délutánba Géza. Gombfocizhatnánk is – vetette közbe Lajos bácsi. Akkor én megyek és megreszelem egy kicsit a Puskás Öcsi alját – mondta Tigristigris. És nem is dolgoznánk egy percet sem? – kérdezte Tigris, miután maradt. Dehogynem! – mondta Géza. – Az állatokat meg kell etetni, a fát be kell hordani, az ételeket el kell készíteni, de aztán ennyi, nem megyünk rá a lóvéra. Rendben – mondta Lajos bácsi –, és arra a misére be lehet csatlakozni? Sőt – mondta Géza. És így történt, hogy a következő vasárnap az atya hevesen pislogni kezdett, amikor a törzs bezúdult a templomba, színültig megtöltve a máskor foghíjas padsorokat, és csak úgy zúgott a falak között, hogy és a te lelkeddel…
