Géza leült a padra a veteményessel szemben és nézte, ahogy lebukik a nap a Szent György-hegy felett. A hegy olyan volt az alkonyatban, mint egy koporsó, és Géza nem tudta eldönteni, hogy a két nő sziluettje ebből a koporsóból került elő, vagy inkább a napból. A látvány egészen lenyűgözte. Az egyik nő Mariska néni volt, őt már a mozgásáról felismerte, de a magasabbat még sosem látta azelőtt. Feltűnő szépség, állapította meg, amikor a napba öltözöttek közelebb értek. Zöldesbarna szemek, átható tekintet, erős smink, és Mariska egyik, strasszokkal kivert otthonkáját viseli – összegezte az első benyomásait Géza. A barátnőm, még a prágai időkből – mutatta be a jelenséget Mariska néni –, hosszú tavasz volt, belelógott a nyárba. Anna Kamadár vagyok – mondta a nő, és kezet nyújtott Gézának. Kissé énekelve formálta a szavakat, akcentus nélkül. Alt – állapította meg Géza. Egy kávé? – kérdezte aztán. A teraszon Brigitta von Nettesheim fogadta őket Aya, a Tűzoltó ikrek és Drágota a vándorfodrász társaságában. A kávét Géza szolgálta fel egy réztálcán, ami egy szarajevói mester keze és kalapácsa nyomát viselte magán, és egy puskagolyó ütötte lyuk tátongott a közepén. Cukrot adhatok? – kérdezte Géza rezzenéstelen arccal. Anna Kamadár felnevetett. A magyarok nagyon viccesek – mondta, és rágyújtott egy cigarettára, hátravetette a haját, majd Karády Katalinra emlékeztető búgó hangon dalolni kezdett. Cukrot adok Anna Kamadárnak – énekelte, mire a női kórus válaszolt: Dalolja ki nevét a babámnak. Honnan tudta? – kérdezte Géza. A férjem magyar, ráadásul Marosszéken született. Az első randevúnkon, Líbenben ezt énekelte nekem, miközben kockacukrokat dobált a számba, amiket legjobb tudásom szerint igyekeztem elkapni – válaszolta Anna Kamadár, majd hozzátette: mindez egy sörözőben történt, képzelhetitek. Miközben valamennyien elképzelték a jelenetet, Brigitta von Nettesheim Mariska nénihez fordult. És ti hogy ismertétek meg egymást? – kérdezte. Azt tudnotok kell, hogy Anna nagyon okos nő, százhetvenes az IQ-ja (Anna Kamadár ezen a ponton átpirulta az arcpirosítóját), és Rudolf király élete és kora a szakterülete, különös tekintettel az alkímiára és egyéb okkult tanokra (itt Brigitta von Nettesheim izegni-mozogni kezdett), nem csoda hát, hogy Charlie Watts is szemet vetett rá – válaszolta Mariska néni. De végül téged választott – vágott közbe Anna, mire Mariska nénin volt a pirulás sora. De mikor találkoztunk – folytatta aztán –, éppen mackószemkészítőként dolgozott.
(Folyt. köv.)
