Drágota miután mind a négyükkel végzett a fodrászműhelyben, előhúzott a függöny mögül egy hatalmas, kerekeken guruló tükröt és megállította a férfiak előtt. Na? – kérdezte kissé izgatottan – Hogy tetszik? Géza, Lajos bácsi, Laci bácsi és Tigristigris megkövülten bámulták egymást és magukat, majd Géza megtörte a csendet. Ez az – mondta és hozzátette – Tökéletes. És valóban, egyforma gombafrizurájukkal úgy néztek ki, mint a Beatles együttes tagjai, még a pszichedelikus korszakuk előtt, csak kissé idősebbnek tűntek. Megköszönték Drágotának a hozzájuk való jóságát és elindultak hazafelé. Biztos vagy benne Gézu, hogy ez elengedhetetlenül szükséges volt a bőséges zsákmány érdekében? – kérdezte útközben Tigristigris. Természetesen – válaszolta Géza és eltökéltségében az sem ingatta meg, hogy amikor megérkeztek Mariska néni, Brigitta von Nettesheim és a Tűzoltó ikrek hanyatt dobták magukat a nevetéstől. Tudtam, hogy ez lesz – mondta kissé sértődötten Laci bácsi – egyébként meg ha elmegyek festéket venni, attól még nem sminkelem ki magam. Ez más – felelte Géza – mi holnap kora reggel gombászni megyünk, az pedig mágia. Eleve az erdő ugye, misztikus helyszín, a gomba meg se nem növény, se nem állat, mégis van. Másnap reggel aztán mindannyian megfésülködtek és kosaraikkal nekivágtak az útnak. A földúton nyulak ugrándoztak és fácánok szaladgáltak, majd amikor elérték a tölgyest, rájuk telepedett az erdő csendje. Csak néha neszezett valami és a Nap is ritkán kukkantott be az ágak közé. Jobb, ha a koca lát meg téged előbb, mint te őt – súgta oda Lajos bácsi a Tigrisnek a vaddisznók lehetséges közelségére utalva – akkor talán nem jön közelebb. Úgy délelőtt tízig bóklásztak és a talált gombák mennyiségével elégedettek voltak. Nem lehetett kaszálni, de azért akadt néhány szép nyári vargánya, és tinórú, sok galambgomba és a fatörzsek is adtak némi fafül gombát. Na ugye – mondta Géza és kiemelt pár szál aljnövényzetet a frizurájából. Hozzácsaptak még egy adag tyúkgombát Mariska néni kertjének aljából, aztán tisztítás, válogatás, szeletelés következett még a tanácskozás előtt. És most merre tovább testvéreim az Úr Jézus Krisztusban? – érdeklődött Tigris. Bakonyi – dobta be a varázsszót Lajos bácsi. Nem volt ellenvetés, ugyanis az ifjúság édes madara szállt el felettük, amennyiben az elmúlt három-négy évtizedben egyikük sem fogyasztotta a hajdani vendéglők egyik sláger ételét. Megyek a karajért – mondta Lajos bácsi. Nokedli – válaszolta Mariska néni.
