Géza alá új busz került és egy új járat. A 975-ös számú. Első utasa egy magas, szőke nő volt. – Kérem – mondta a magas szőke nő, akit egyébként Angyal Andreának hívtak, miután kiértek a városból –, megállna a kedvemért a következő kanyar után? Sürgős dolgom lenne ott egy háznál. Géza szabályt szegett, mint máskor kenyeret, és megállt. A nő leszállt, búcsút intett és sietve nekivágott a hegynek. Géza úgy látta, hogy a lábai alig érintik a kiszáradt talajt. Aztán azon gondolkodott, honnan olyan ismerős neki a 975-ös szám. Majd amikor átadta a járművet a váltótársának, majdnem a homlokára csapott, és csak azért nem tette meg, mert furcsán nézett volna ki, ahogyan a homlokát csapkodja egy buszpályaudvaron, ahol mit sem sejtő utasok várakoztak fásultan és türelmesen. – Hát persze – mondta magában –, a Pekingi ősz vége, amikor Angel felszáll a 975-ös buszra Exopotámiában! Boris Vian. Valami készül – mondta, miután lehuppant egy fotelbe Laci bácsi pajtájában. – Nagy itt a sürgés-forgás – válaszolta Brigitta von Nettesheim. Lajos bácsi körülnézett, de nem látott semmi szokatlant. – Régi lelkek jönnek sorban – folytatta Gitta –, és már készülődnek az újak, egy teljesen másfajta társaság. – Laci bácsi felkapaszkodott a könyvlétrára, leemelt egy kötetet és hangosan olvasni kezdett. – És ne felejtsétek, egyetlen ember sem, aki létezik, nem hal meg – itt egy kis szünetet tartott. – Átalakulnak a fényben, és mint olyan léteznek tovább. Az a titok, hogy ezek a fényrészecskék visszatérnek az ő eredeti állapotukba, visszatérnek megelőző energiáik egyikébe. Krisztus és néhányan mások tudták ezt a titkot. Van a lélekben a fénynek egy típusa, olykor megegyezik a legfelső mennyei fénnyel. – Laci bácsi becsukta a könyvet, majd ezt mondta még: – Nicola Tesla. – Csend lett, olyan, hogy Géza hallotta odakintről a denevér szárnyának suhogását. – És akkor most mi lesz? – kérdezte Lajos bácsi. – Nem vagyunk rossz pályán – szólalt meg Tigristigris –, a gyógyítás, a tanítás jó irány. De a napokban már megszülettek azok, akik gyökeresen meg fogják változtatni ezt a beteg világot. És fel fogják egymást ismerni, mint az egy alomból valók általában. Ahogy mi is tettük, csak ők arra lettek elhíva, hogy befejezzék a dolgot és kitörjenek ebből a mátrixból. Kutya kemény dolguk lesz, de megcsinálják. Már itt vannak, egy csomó harcos koraszülött. – Akkor elkezdődött – mondta Géza –, éreztem valami furcsát az új buszon, és talán láttam is. – Jönnek a jelek – mondta Mariska néni –, csak figyelnünk kell.
