Géza nem hitt a szemének. Éppen elhagyta volna a buszt, amikor a motoros berepült a leszállók számára fenntartott ajtón, és lefejelte a szemközti ablakot. Szerencséjére a bukósisak felfogta az ütközési energiák egy részét, így némi szédelgéssel megúszta a kalandot. Ezt már a helyszínre kiérkezett mentők mondták Gézának, mielőtt a buszvezető felszállt volna egy másik buszra, hogy lemenjen egy csobbanás erejéig a Balatonhoz. Útközben nyuszimotorokon közlekedő óvodásokra lett figyelmes, majd a fák hőségtől elsárgult leveleit bámulta. A parton a szezon végére előmerészkedő helybéli nyugdíjasok napoztak és csend honolt. A nyáron megszokott strand zaj helyett halk beszélgetésfoszlányok tarkították csupán a hullámok hangját. 31 fok volt a levegő hőmérséklete, 23 a vízé. Géza három hattyú társaságában búcsúzott erre az évre a tótól, illetve csupán a fürdőzéstől, mert tervei szerint télen, ahogy szokott, lejár majd etetni a kacsákat. Szépek a szeptemberi fények a hazafelé vezető úton, a benzinkútnál, ahol a nyuszimotorosok is megálltak egy kis pihenőre, a tábla azt jelzi, hogy nem 480 forintba kerül egy liter üzemanyag, hanem inkább 700-ba. A kertjébe érkezve azt látja, hogy a gerlék újra ágacskákkal a csőrükben röpködnek, de ezt nem a várva várt világbéke iránti lelkesedésüknek tudja be, inkább jelzésnek, hogy enyhe lesz a szeptember és hosszú az ősz, érdemes hát másodjára is fészket rakni. Hallja a rigók dalolászását is, ami szintén erre utal. Bár a gólyák már Gabon környékén járhatnak, de előző nap még látott egy fecskét. Talán ő csinálta ezt a pompás nyárutót. – Este ne nyisd ki az ablakot, Gézu – mondta Mariska néni, amikor megérkezett egy tál szőlővel. – Jó, de miért? – kérdezte Géza egy fürt után nyúlva. – Gyérítenek – válaszolta Mariska néni. Majd hozzátette: szúnyogot. Így aztán amikor beesteledett, Laci bácsi pajtájának csukott ablakán át nézték, ahogyan a szemközti szántásban feltűnik egy teherautó, és a platójára szerelt alkalmatosságból elindul feléjük a permet. Hatalmas volt az az ablak, elfért mögötte az egész törzs. Volt valami nyugtalanító a jelenetben, ahogy a két szkafanderes ember feléjük irányította a szerkezetet a szürkületben. – Nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét – mondta később, már a hidroplán szárnyán üldögélve Tigristigris –, hogy újabb nagyszabású emberkísérlet előszobájában toporgunk. – Akkor Baba Vangának igaza volt – fűzte hozzá Lajos bácsi –, jövőre jönnek az emberfeletti emberek. – Már megszülettek – mondta Géza –, csak még alszanak.
