Azon a héten a Hold hatalmas sajtkorongként ragyogott a kora esti égen, Géza a Pilisben bolyongott energiamezőkön, réteken, tisztásokon, szurdokokon át, barlangokba bújva, és az azokon és azokban talált erőt és energiát átküldte a kisfiúnak a koraszülöttosztályra, be egyenesen az inkubátorba. Közben fénysorompókat állított pirosra, hogy az autósok megálljanak és beszélgessenek egy kicsit az utasaikkal, és váltott vonatokon járt keresztül-kasul a környékbeli városokban és falvakban, mígnem egyik reggel megpihent egy kávézóban, ami pékség is volt egyben, és miközben a Nap egyre jobban felmelegítette a levegőt a kerthelyiségben, kávét ivott és süteményt evett mellé. A közeli iskolából gyermekzsivaj hallatszott, de csak tompán, mert a javát elnyelte a távolság. A kertet betöltötte a kenyér illata, és a szállítók, köztük a Tejes úr, egymásnak adták a kilincset. A Tejes úr furgonját felirat díszítette, amely szerint az utolsó cseppig hazai. Géza elmosolyodott, elmondott egy imát és küldött még egy adagot a kissrácnak. Ekkor lépett be a kapun egy nő két kék szemű kutyával, egy kicsivel és egy nagyobbal, majd letelepedett a szomszéd asztalhoz, ahol egy férfi egészen addig békésen olvasgatott egy Trockij mexikói tartózkodásáról szóló könyvet, amit még egy baloldali workshopon szerzett be, valahol Dél-Franciaországban. Mindez persze csak valamivel később derült ki róla, amikor türelmesen végighallgatta a nő nyaralásáról szóló végeláthatatlannak tűnő beszámolóját, és benne is felhorgadt valamiféle belső kényszer, hogy megossza vele a sajátjait. Géza számára mindkét előadásból az derült ki, hogy talán mégsem volt általános a nélkülözés az elmúlt években. És rágyújtott egy cigarettára. A nő közben városról városra, országról országra ugrándozott, és képeket mutogatott a férfinak a telefonján Toscanától a gízai piramisokig bezárólag. Amikor a nő el-Alameinnél járt az emlékei között, noha soha nem járt arra, Géza előtt élesen kirajzolódott egy kép Montgomery tábornokról, amint egy terepjáróban ül, közvetlenül azután, hogy hosszas tusakodást követően legyőzte Rommel tábornok csapatait a sivatagban, és az is eszébe jutott, hogy ő is ismert egy Rommelt, de az egy igazi, nagyfülű sivatagiróka-kölyök volt, amit jutányos áron megvehetett volna egy gyerektől, aki lapos kenyereket árult a berberek között. Amikor a kép szertefoszlott és a nő Korzikánál tartott, Géza szedelőzködni kezdett, udvariasan elköszönt, kilépett az utcára és bevetette magát az erdőbe.
