Ütős érvek: 68-08

A ’68-as diáklázadások, mozgalmak sokszínűsége a történelmi korszak sajátosságából is adódott. Küzdöttek a színesbőrüek és a nők egyenjogúságért, a szocialista elnyomás ellen, feminista mozgalmakat indítottak, tüntettek a vietnámi háború kegyetlensége ellen. K. Horváth József történész szerint mára viszont semmilyen hagyománya nem maradt ’68-nak Magyarországon a diákság körében. Ráadásul a korszak megítélése ellentmondásos, hiszen ebben az időben jelent meg az erőszak a politikai kultúrában.

Ma a diákok nem tudnak azonosulni azokkal az eszmékkel, és sem gondolkodásukban, sem neveltetésükben nem találnak semmit ebből a hagyományból. Nincsenek tisztában a hippiség mibenlétével és legtöbbször csak a külsőségek szintjén élik meg, pedig ’68 legfontosabb hozadéka az életmód-forradalom volt, a férfi-nő kapcsolatok új alapra helyezésével, s ennek csak eszközei voltak az öltözködés és a külsőségek.
A ’68-as forradalom 40 éves évfordulója alkalmából rendezett események nagyjából kifulladtak az emlékek felidézésében. Egyetlen kivétel a győri egyetemisták rendezvénye, melyen Jirzi Menzel cseh rendező volt a díszvendég.

Lehet, hogy a két korszak merőben eltérő, de a francia diákság a ’68-as szellemiség jegyében felnőve, a mai napig fellázad, tüntet, tör-zúz, ha kell. Ezzel szemben Magyarországon nincs meg az eszme – ez alól talán csak a tandíj kérdése kivétel –, amiért érdemes lenne egységesen fellépni, ezért a tüntetések kimerülnek egyes egyetemista csoportok egyéni akcióiban. Az ELTE-s Hallgatói Háló egyike ezen akcióknak, melyben a francia demokrácia mintáján egy, a diákokat képviselő szervezet jött létre, de Érsek Obádovics Nándor, főszervező szerint a francia modellt azért nem tudták itthon megvalósítani, mert már a megalakuláskor rögtön olyan hírek kezdek terjengeni, hogy ez egy radikális mozgalom, ami az ELTE szétzúzásáért alakult. Pedig csak a HÖOK alternatívájaként, a diákok jogaiért akartak küzdeni.

Lebhardt Olivér

A cikk bővebben a MOHA októberi számában olvasható.