A csődtől kell megmenteni Magyarországot!

A szakemberrel a jelenlegi válságról, a kiút kereséséről beszélgettünk.

– Joggal hibáztatják az USA-t a jelenlegi világválságért, vagy inkább a saját házunk táján érdemes az okokat keresni?
– Hazánkat legalább tíz éve a jövőfelélő gazdaságpolitika, a túlköltekezés, a felszaporodott államadósság jellemzi. Megtakarítás helyett a csőd szélére jutottunk. A soha nem látott gazdasági világválság valóban az USA-ból indult, méghozzá a lakosság túlköltekező életmódja, a banki hitelek túlzott és átgondolatlan osztogatása miatt. Másrészt az afganisztáni és az iraki háború is rengeteg pénzt emésztett fel a költségvetésükből. A válság tovább gyűrűzött, és markánsan érezteti hatását Japánban, Kínában, Angliában és szerte a világon.

– Csőd vagy visszaesés vár-e hazánk gazdasági életére?
– Most nem az a kérdés, hogy a növekedés vagy a visszaesés között választhatunk-e. A kérdés az: inkább valamilyen szintű szegénységet éljünk túl a közeljövőben, vagy csődbe jusson-e az országunk? Mindenkinek meg kell értenie, hogy reformokra, takarékossági programokra, megszorító intézkedésekre, szerkezeti átalakításokra van szükség ahhoz, hogy elkerüljük a csődöt, talpra álljon a gazdaságunk.

– Példa erre a népszerűtlen Bokros-csomag 1995-96-ból, amikor sokan szidták Önt.
– Az lehet, hogy népszerűtlen voltam, de valakinek vállalnia kellett ezt a szerepet. Bár nagyon kevés szerkezeti reformot lehetett akkor véghezvinni, mégis gyorsult a gazdasági növekedés. Kibírtuk. Az akkori reform iránt egyébként most nagy az érdeklődés a világ számos pontján.

– A vagyonosabb réteg és a jól kereső politikusok bizonyára könnyebben átvészelték a Bokros-csomagot, és ha szerencséjük van, most is kibírják a válságot. De mit tegyenek a kis nyugdíjasok, a munkanélküliek, a bérből-fizetésből élők, akik lassan a rezsijüket sem tudják kifizetni?
– A reform mindenkire vonatkozik, mindenkinek ki kell vennie belőle a részét. A korábbi évek nyakló nélküli túlköltekezésében, a hitelek meggondolatlan felvételében az állampolgárok is részt vettek – olykor a saját erejüket meghaladó módon –, nem csak az állam. Ezzel egyáltalán nem akarom kicsinyíteni a mindenkori kormányok felelősségét.

– Meddig tarthatnak a szűkös esztendők?
– Jövőre még nem lesz jobb. Bizonyos, hogy egy évig vagy tovább is, megszorításokra és szerkezeti reformokra lesz szükségünk, valamint szakértői kormányra. Komoly szakmai felkészültséget, emberi hitelességet és társadalmi vitát igényel a magyar gazdaság talpra állítása.

– Milyen reformokat tart fontosnak az előrelépéshez?
– Öt ágazatban halaszthatatlan a változás: az egészségügyben, az oktatásban, a nyugdíjrendszerben, a közigazgatásban és az adórendszerben. Ha ezekben a szektorokban nem jön markáns változás, akkor az új hitelekkel sem tudunk kilábalni a válságból. Mostanában se béremelésre, se nyugdíjemelésre nem érdemes számítani, de be kell kalkulálni a már megmutatkozó munkanélküliséget, s tudomásul kell venni, hogy a közterhekből – életkortól függően – mindenkinek igazságosan ki kell vennie a részét. Nem lehet meglapulni és arra hagyatkozni, hogy a becsületesen fizető, adózó állampolgárok eltartják a „fegyelmezetlenebbeket” is.

– Ugye ezt nem a szociálisan rászorulókra érti?
– Egyáltalán nem! Szociális rendszerünk megmarad, hiszen az éppen azért van, hogy a valóban nehéz élethelyzetben élőket megsegítse. De tudomásul kell venni azt is, hogy munkához elsősorban a jól képzett szakemberek jutnak hamarabb.

– Őket pedig azok a pedagógusok és oktatók tanítják, akiknek „kuncog a zsebében a krajcár”. Nincs itt ellentmondás?
– Az oktatás és az egészségügy az a két ágazat, amelyek döntően meghatározzák az ország jövőjét. Ha ezek gyenge minőségűek, akkor a munkaerő fejlődése is egyenlőtlen lesz, aminek hatására tovább nőhet a munkanélküliség. Itt ezért sürgető a reform, a minőségi átalakítás. A két ágazatban dolgozók bérét valóban rendezni kell, de ennek nem most van itt az ideje.

– A közelmúltban megszerzett tetemes kölcsön – 20 milliárd dollár a Nemzetközi Valuta Alaptól és a Világbanktól, 5 milliárd euró pedig az Európai Uniótól – mit jelent Magyarország számára?
– Ezeknek a hiteleknek nem az a célja, hogy mindenáron elköltsük, hanem garanciát jelentenek arra, hogy a nemzetközi befektetők bizalmát visszanyerjük, megerősítsük. Országunk elkerülhette az államcsődöt, mivel a külföldi befektetők visszatérnek az állampapírpiacra, így a lejáró állampapírok helyébe kibocsájtott újakat is ugyanazok veszik meg, akik eddig is birtokolták.

– Jó úton haladunk?
– Korai a kérdés. Azt mondom, néhány hónapnak el kell telnie ahhoz, hogy érdemben véleményt mondhassunk. Ha minden jól megy, a magyar forint stabil marad.

– Milyen megszorító intézkedésekre kell számítanunk?
– Nem tudok a kormány helyett gondolkodni. Egy biztos, hogy tovább kell csökkentenie a magyar költségvetés vagy az államháztartás hiányát, amihez komoly megszorítások kellenek.

– Mi lesz a legnagyobb teher az állampolgárok vállán?
– Úgy gondolom, hogy a gazdasági visszaesést, a munkanélküliség növekedését, a reálbérek csökkenését szinte mindenki érzékelni fogja, mivel ugyanannyi pénzért többet kell majd dolgozni.

– Mit tehetünk a munkanélküliség ellen?
– A munkanélküliség ellen úgy lehet a legjobban harcolni, ha nem támasztunk olyan követeléseket a bérnövekedés terén, melyek jelenleg nem teljesíthetőek. A bérek az elmúlt időszakban ugyanis sokszor a teljesítménnyel és a termelékenységgel aránytalanul nőttek egyes ágazatokban. Most ennek is megfizetjük az árát, valamint annak is, hogy a magyar munkaerő egy része nemzetközileg versenyképtelen lett, így vissza kell vonulnunk több iparágból, ami további elbocsájtásokat jelent.

– Mikor látjuk meg a fényt az alagút végén?
– Ezt ma képtelenség megmondani.