Csak a koporsókat nyelte el a föld

A láthatóan szegény romák közül szó szerint kiemelkedik egy 8-10 fős roma csoport. Nagydarabok, kigyúrtak, börtöntetováltak.  A feszültség tapintható, mindenki keresi a helyét.

A falut ellepik a rendőrök. Minden kereszteződésben posztolnak, a leégett házhoz vezető úton pedig kutyás rendőrök állnak. A temetőbe érkezve azonnal szembetűnnek a roma potentátok. Nem messze áll Kolompár Orbán, Horváth Aladár, bár ők mértéktartók egymással, de látni a helyi és az országos vajdát is. A kormányból mintha nem érkezett volna senki, és kevés úgymond aktivistát látni, na, be kell, hogy valljam: nagyobb felhajtásra számítottam mind a sajtó, mind a jogvédők részéről. Nem akarnék kegyeletsértő lenni, de lehet, hogy elfáradtak a múlt héten.

A temetés kezdeti feszültségét, oldja az unalom és a fáradtság. Egyre többen ásítoznak, és nézegetik az órájukat, mikor lesz már kettő, mikor kezdi el a pap. De a pap nem kezdi. Mellettem egy roma hölgy korhol egy fiatal férfit:
– Hát hogy raktad oda azt a koszrút, még egy koszrút sem tanultál meg rendesen elhelyezni. Lerakod, a koporsó felé fordulsz, kicsit elcsöndesedsz, aztán eljössz, nem csak úgy odavágod, és ott se vagy. A férfi láthatóan szégyenkezik.
Mellettünk egy másik férfi megjegyzi, elég kevesen jöttek, az ő falujukban a legutolsó cigánynak is nagyobb temetése van.

A pusmogást, a tehetetlen téblábolást a kormányzati Audik surrogása szakítja meg. Királyi pontossággal érkezik Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter, akihez azonnal csatlakozik eddig a temetőkapuban várakozó nagycsécsi polgármester. A ceremónia ezzel kezdetét veszi.

Az Evangéliumi idézetek közük kiemelkedik a jó pásztor példázata, amely szerint az az ember, aki az akolba nem az ajtón megy be, az tolvaj, aki pedig az ajtón, az a jó pásztor. A pap gondolatmenete szerint a többségi társadalom, ha nem tudja megvédeni az akolban lévő juhokat, értsd a roma kisebbséget, akkor a többségi társadalom a tolvaj oldalán áll. A pap a társadalom nevében bocsánatot kért, és engesztelésképpen felsorolta, hogy Draskovics Tibor miniszter és a megyei rendőrkapitány a temetés teljes költségét átvállalta.

A temetés egyik leginkább szívbe markoló jelenetét látjuk, a koporsók utolsó útja előtt a ravatalozóból kiszédül egy öregember, a meghalt hölgy édesapja. Öltönye kopott és viseltes, fogsora hiányos, és kétségbeesetten sír. Egyedül van, nem kíséri senki, széttaposott kínai sportcipőjéből néha-néha kicsúszik a lába. A koporsók előtt érkezik a sírgödrökhöz, a családtól távol áll meg.

A koporsók sírba bocsátását egy jelenet akasztja meg: egy zöld, műbőrkabátos roma fiatalember finoman arrébb tolja a családtagokat, az előttem állók kicsit értetlenkednek. Egy hajlott hátú, kamasznak tűnő, fiatal roma srác egy egész koszorút dob Nagy Tiborné, Éva sírjába. Ő az elhunyt fia. A sírásók is megállnak egy pillanatra, aztán a fiút civil ruhás rendőrök veszik körül.

A teljes riport a Szabad Föld pénteken megjelenő, 46. számában olvasható.