Hernádi Judit: Kinőttük a gyerekcipőt

– Tíz éve megy a Heti Hetes. Bírja még?
– Ha a nézők bírják, akkor én is bírom. Úgy néz ki, hogy mindkét fél elégedett.

– Azt írta valaki: Hernádi szendén okos nő, ő a női kvóta a csapatban.
– Szendén okos nő? Ki írta ezt? A női kvótával egyetértek. Öt férfi mellé kell egy nő, aki frappírozza őket. Egyébként ez fordítva is igaz: engem is frappíroznak a többiek.

– Zavarba tudják hozni?
– Tíz év alatt már minden előfordult, csakúgy, mint egy jó házasságban. Arra is volt példa, hogy megbántottuk egymást. Mindegyiküket nagyon szeretem, eszem ágában sincs a lelkükbe gázolni. A froclizás az más. Nem jellemző rám, hogy férfiakat sértegessek. Persze az életem során óhatatlanul megtörtént már, de nem akarnám megismételni, mert nem ez tesz boldoggá. Vigyáznunk kell egymásra.

– Megbántották már önt?
– Igen, megbántott már egy-két ember, ha nem is szántszándékkal. Mélyen övön aluli ütés volt, a nézők talán észre sem vették. Mi pedig két hét alatt kibékültünk, tisztáztuk a dolgot.

– Jobb a békesség.
– Haragudni nem szeretek. Akkor inkább bizonyos embereket kerülök. Nem sok ilyen van, egy vagy kettő, de azokkal nem akarok egy légtérben lenni. Ha mégis találkozunk valahol, illedelmesen köszönök, de beszélgetni nem állok le.

– A Heti Hetesben mint „szendén okos nő” egyben megmondó is?
– Olykor-olykor igazam van. Mert mások a szempontjaim. Érvényesül a női logika, amihez intuitív készség is társul. Ebben a nők verhetetlenek.

– Tény: másképp forog az agyuk.
– Egy picivel. De az nem jelenti azt, hogy ne lenne logikus, amit mondunk. A nők máshonnan kezdenek neki a megfogalmazásnak, más szemszögből vizsgálják az összefüggéseket. Ennek szellemében igyekszem én is valamit lerakni az asztalra.

– Amikor merészen fogalmaz, vagy politikai jellegű kritikát mond, felszisszen valaki? Másnap megállás nélkül csörög a telefonja?
– Nem szoktak engem hívogatni. A raportok ideje is lejárt. A barátaim pedig nem azért állnak mellettem, mert én a televízióban szerepelek. Az is teljesen mellékes, hogy eljönnek-e a színházba megnézni vagy sem. Amikor találkozunk, nem azzal kezdődik köztünk a beszélgetés, hogy melyik szerepemben láttak utoljára.

– Bírja még szuflával?
– Időnként felröppen, hogy a Heti Hetesnek vége. Úgy tűnik, ez kacsa, mert a műsor még mindig létezik. Én is többször ki akartam már szállni, évente egyszer biztosan megfordul a fejemben a szakítás gondolata.

– Mi volna az indok?
– Hivatkozhatnék arra, hogy elfáradtam, vagy a jelenlegi politikai helyzetre. Komolyan mondom, ez kényes kérdés. A műsornak voltak mélyrepülései és voltak ragyogó pillanatai. Most már nem lenne érdemes abbahagyni.

– Néhány politikai kurzust is megéltek már…
– És a jövő is tartogat még meglepetéseket. Mindenképpen érdekes lesz.

– Megszokta már, hogy önt is címkézik?
– Ezt meg lehet szokni? Nekem soha nem fordult meg az agyamban, hogy valaha valakik szocialistának minősítenek. Hozzáteszem: az ő agyukban sem fordult meg soha. Hogy mások mit gondolnak rólam, az teljességgel érdektelen számomra, minden cselekedetük őket minősíti. De azért mégis érdekes, hogy ide jutottunk.

Az interjú teljes terjedelmében a Szabad Föld pénteken megjelenő, 46. számában olvasható.