Társkeresés csoportos öngyilkosságra

A rendőrség legfrissebb adatai szerint többen is részt vettek a nem mindennapi csetelésben, de hat-hét fiatal végül elállt öngyilkossági szándékától, és kiszállt a világhálós levelezésből.

A lánynak végül két, 16 éves fiatalember segítője maradt, akik végignézték, ahogyan Katalin egy elhagyatott temetőben beveszi a gyógyszereket. Az idősebb fiú ráadásul erősebb pirulákat is adott Katalinnak. Amikor a lány rosszul lett, odébb mentek, és lesből figyelték a további eseményeket, de segítséget nem nyújtottak. Azt már korábban elhatározták, hogy nem akarnak részt venni az öngyilkossági akcióban, csak szórakoztak Katalinnak, akinek családi problémái voltak, és az iskolából is kimaradozott.

„Jó hecc a halállal játszani. Vajon mit lehet veszíteni? Muszáj kipróbálni, úgy is annyi a kínom, semmi örömöm és célom az életben…” Ehhez hasonló gondolatokat osztanak meg a túlélő fiatalok kezelőorvosaikkal, mikor tettük előzményeiről, okáról érdeklődnek.

Egy másik lány, túl a 22 esztendőn, két fiú barátjával és a mostohatestvérével családi autójukban szerettek volna végezni magukkal. Együtt és egyszerre mind a négyen. Visszaengedték a kipufogógázt az utastérbe, s azt belélegezték. Az ötletgazda 22 éves lány nevelőapja talált rájuk és hívott mentőt a már eszméletlen állapotban lévő öngyilkos-jelöltekhez. Ők is túlélték. A túlvilágra vágyó lány azóta négyszer kísérelt meg öngyilkosságot. Az ereit vágta fel, majd háromszor altatókat vett be, amit otthonról lopott el. A pszichiátriai vizsgálatokat követően kiderült róla, hogy gyerekkorától depressziós, szülei válása, a mellőzöttség, a szeretetlenség, a céltalanság vitte a drogozás, majd az elmúlni vágyás felé. Antidepresszánst kellene szednie, és egyéni terápiára járnia. De nem teszi. Egy pincelakásban él 35 éves barátjával, s konfliktusaikat ma is droggal, alkohollal és testük vagdosásával vezetik le. Azt mondják, élvezik.

A kollektív öngyilkosság elkövetése Japánból indult még a kilencvenes évek végén, s terjedt tovább a többi országban. A meggondolatlan fiatalok, 15-30 év közöttiek, általában az interneten beszélik meg az akciójukat, és búcsúlevelet sem hagynak. Egy magyar fiú apja vadászpuskájával hasba lőtte magát, társai itt is megfutamodtak. A másik közismert eset, amikor egy kis faluban élő 13 éves lány öt barátja szeme láttára felakasztotta magát.

A szülök egyetlen egyszer sem érezték felelősnek magukat, szerintük, mindent megtettek gyermekükért. Pedig vannak intő jelek bőven… Döbbenetes tény, hogy hazánkban egyetlen nap csupán 7 perc figyelmet kap az átlag magyar gyermek!

A fiatalok halálról alkotott képe irreális, fel sem fogják, hogy ha sikerül az öngyilkosságuk, meg is halhatnak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy, akik életben maradnak, mosolyogva beszélnek tettük után az öngyilkosságról...

Az, aki végignézi, de segítséget nem hív ahhoz, aki öngyilkosságot készül elkövetni, vagy mást öngyilkosságra bír, és ahhoz segítséget is nyújt, büntettet követel el. Tettéért akár 5 év szabadságvesztéssel is sújtható.