Adományok Kistelekre

Csivitelő gyerekek turkálnak a megnyitott zsákokból kibújó plüssállatok között. Egy négy év körüli kislány mohón regényeket rámol barna felnőttretiküljébe, amit valószínűleg szintén egy zsákból zsákmányolt. – Elolvasom – bizonygatja anyukájának, aki kételkedve csóválja a fejét.

A gyermekjóléti szolgálat munkatársai, Bukor Csilla és Novák Csilla családgondozók is keresgélnek, láthatólag konkrét elképzelésekkel, hogy melyik rászoruló gyerek minek örülne. A Kisteleki Nagycsaládosok Egyesületének helyiségében rendeztük a zsibvásárt, őket kerestük meg, részben azért, hogy a tagjaiknak kedveskedjünk az adománnyal, részben azért, hogy hozzanak minket össze a település családsegítőivel.

A nagycsaládosok, ahogy az elnök asszonytól, Vetró Istvánnétól megtudom, elsősorban arra szövetkeznek, hogy jól érezzék magukat együtt: nehezen ugyan, szigorú beosztással, de általában súlyosabb kenyérgondok nélkül kijönnek. Az egyesületnél van tagdíj, amiből összejöveteleket szerveznek, nyaranta kirándulnak, és egyszerűen jól érzik magukat. Bármennyire is igyekeztem, nem tudtam őket rábírni a panaszkodásra. – Boldog nagycsaládosok vagyunk – summázta helyzetüket Kónya Mihályné, az egyesület elnökhelyettese.

– Ha egy tányér leves jut mindenkinek, akkor már nincs baj – ismerteti Falusi László ennek az elégedettségnek a titkát. A helyi cukrászdában dolgozó férfi feleségével öt gyereket nevel; az asszony egy boltban kapott állást. – Hiányt nem szenvedünk, van ennivaló, van hol aludnunk, és ez már nagy szó a mai világban. Elég gyakran kapunk ruhákat vagy veszünk a piacon, újra persze nem telik. Talán iskolakezdéskor elkelne egy kicsivel több segítség. Füzetek meg ilyesmi.

– Hogy lehet a felelősséget viselni? Engem már az is tönkretesz, hogy magamért felelek, pedig egy gyerekem sincs, nemhogy öt – vetem fel.

– Addig nincsen baj, amíg egészségesek vagyunk. – Falusi László nem hajlandó elveszíteni a derűlátását. – Amikor a gyerekek betegek, a gyógyszer nagyon drága, megcsappantja a kasszát: olykor a rezsire sem marad. Egy megfázásos betegség, ha ötükön végigmegy, az kész csőd.

– Étel, ruha, de különösen játék kell ilyenkor karácsonykor, annak minden mennyiségben örülünk – mondja Bukor Csilla, a Gyermekjóléti Szolgálat munkatársa, aki már egy sereg szőrállatot gyűjtött védenceinek. A hosszú nevű kistérségi szervezet szociálisan rászorultakkal foglalkozik. Bukor Csilla és kolléganője, Novák Csilla elsősorban veszélyeztetett gyerekekkel, akiknek másnap tartják a karácsonyi Ötletházat, ezen hetvenhat Kistelek környéki gyerek vesz majd részt.

– Minden gyereknek összeállítunk egy személyre szóló csomagot – magyarázza Bukor Csilla. – A veszélyeztetett státus nem azonos a szociális rászorultsággal, de azért a kettő rendszerint együtt jár.

Lassan mindenki végez: egy-egy jól megválogatott ruhadarab is gazdára lelt, a többi a családsegítőkhöz kerül. Úgy tűnik, a legnagyobb sláger a szőrállat: egy sem maradt.