Kupaktanács Berlinben

A hét végén Berlinben találkoztak Európa legnagyobb gazdaságainak állam- és kormányfői – öszszesen heten. Azért az figyelemre méltó, hogy Európa nagyjai között volt Luxemburg és Hollandia képviselője is – igaz, Luxemburg az eurózóna felelőseként –, no meg a forma kedvéért meghívták Miroslav Topolánek cseh miniszterelnököt, aki ebben a fél évben az Európai Unió soros elnöke. A másik négy meghatározó állam: Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Spanyolország.

A hetek megállapodtak a pénzpiacok szigorú szabályozásában, a kockázati alapok kordában tartásában (ezekben a spekulációs befektetésekben különösen Luxemburg érdekelt), közölték, hogy meg kell duplázni a Nemzetközi Valutaalap (IMF) forrásait – egyáltalán: mindenféle pénzügyi piacot, magánbefektetéseket, amelyek állandó kockázatokat rejtenek, szabályozni kell. Angela Merkel német kancellár felszólította a résztvevőket, hogy fogadják el a „fenntartható gazdasági aktivitás chartáját”, amelyet a résztvevők melegen támogattak. A charta a pénzügyi piac minden tevékenységét szabályozná, még a hitelminősítő intézetekét is. A charta természetesen a piaci erőkön alapulna, de kiszűrne minden túlzást, és végül a pénzügyi világ globális kormányzati struktúrájához vezetne. Ehhez korlátozni kell az „adóparadicsomok” tevékenységét is, a bankok tartalékait pedig növelni kell.

A nagyok nem adtak ki hivatalos közleményt a szűk körben született megállapodásról, mert illendőnek gondolták, hogy a többi 20 EU-tagállam is megismerje elképzeléseiket. Ahhoz kevés kétség fér, hogy március 19-én és 20-án az EU-országok nem nagyon emelnek majd kifogást a hetek tervei ellen, és ezek aztán a teljes Európai Unió stratégiájaként kerülnek a G-20-ak április eleji londoni csúcstalálkozója elé, ahol már ott lesznek az Egyesült Államok és az ázsiai gigászok (Kína, India stb.) képviselői is.

A hetes klub berlini összejövetele azért szúrt szemet, mert miközben az európai országok lázasan keresik a válság megoldásának módjait, lehet, hogy hiábavaló munkát végeznek. Ha a befolyásos országok kis csoportja egy februári vasárnapon új szabályokat állapít meg, akkor meglehet, hogy a többi tagállam válságkezelési terveit is azonnal át kell gondolni, és félre kell dobni a „patrióta elgondolásokat”.

Václav Klaus cseh elnök – aki még dicsekszik is az Európai Unióval kapcsolatos kétségeivel – nem sokkal az EU-elnökség átvétele előtt felháborodást okozott: kijelentette, hogy a féléves elnökség Prágának semmi problémát nem okoz, mert a nagyok úgyis egymás között döntik el a fontos kérdéseket. Klaus erősítette azokat a véleményeket, hogy kétféle Európai Unió létezik egymás mellett: vannak a régi és a nagy tagállamok, és vannak az újak, a „feltörekvő gazdaságok”, amelyek nem képesek felvenni a régiek sebességét.

A Bloomberg tekintélyes gazdasági hírügynökség éppen a múlt vasárnap adta közre egy New York-i közgazdász véleményét: szerinte az egész európai bankrendszer azért van egyre nagyobb veszélyben, mert a „feltörekvő országokban” nőnek a veszteségek, magukkal húzhatják a fejlett országokat is, és lehetséges, hogy egész európai régióknak kell pénzügyi mentőövet dobni.
Puff neki: az egész nagy világgazdasági katyvaszért Lettország, Litvánia, Észtország, Magyarország, Fehéroroszország és Ukrajna a felelős – legalább is Nouriel Roubini, a neves közgazdász ezeket az országokat említette. Valahogy kifelejtette Lengyelországot, Csehországot, Romániát – és főképpen az Egyesült Államokat. A lényeg az, hogy a bűnbakképzés profi módon folyik.