Lázad a 600 eurós nemzedék

Az hamar kiderült, hogy a 15 éves fiúval egy gellert kapott golyó végzett, a helyzet azonban mégsem rendeződött. A média az eseményeket csupán a rossz gazdasági körülményekkel, valamint az ebből fakadó kilátástalansággal és frusztrációval magyarázta, a zavargókat pedig homogén tömegnek mutatta be. Ennél sokkal többet azonban nem tudtunk meg.

De mi vezethetett odáig, hogy előkerültek a fegyverek néhány kamasszal szemben? Miért szimpatizálnak a görögök ezekkel a randalírozó fiatalokkal? Kik ezek egyáltalán, egyetemisták, huligánok, anarchisták vagy ellenzékiek? Hogyan lehet, hogy Európa számos nagyvárosában szolidaritást vállaltak velük? Christos Zotos, egy görög cserediák segített a hazautazása előtti estén, hogy kicsit árnyaltabb képet kapjunk a hellén konfliktusról.

Christos szerint Görögországban komoly hagyománya van a sztrájknak, a szélsőbaloldali rendszerkritikának és a politikai aktivizmusnak, s nem példa nélküliek a decemberihez hasonló tüntetések és összecsapások sem. Igaz, ilyen mértékű már régen volt. A mostani helyzet kialakulásához sok tényezőnek kellett összejönnie.

A 15 éves fiú, Alexandros Grigoropoulos halála is inkább ezeknek a körülményeknek az eredménye, mintsem az oka. A görög rendőrök erőszakosak, kevesen vannak és képzetlenek, nincsenek felkészülve a különböző tüntetések egyre erőszakosabbá váló résztvevőire. Nemegyszer fordul elő – meséli Christos –, hogy 15 rendőr áll szemben több száz, üvegeket dobáló őrülttel. A városrész, ahol Alexandroszt is megölték, híres anarchista kerület, néhány tradicionálisan baloldali egyetemmel. Christos szerint a rendőrök ide csak félve merészkednek be, így nem csoda, hogy ebben az ideges miliőben megtörtént a tragédia.

A gyarapodó tüntetésekhez és a fiatalok radikalizálódásához több tényező vezetett. A pályakezdőket, illetve a néhány éve dolgozókat a görögök „600 eurós nemzedéknek” hívják, mert ennyi az átlagos fizetésük. Ez az összeg viszont nem elég semmire. „Athénban 3-400 euró az albérlet, egy kávé 4 euróba kerül” – érzékelteti Christos a helyzetet. És ők még a szerencsések, hiszen van munkájuk. A fiatalok körében a munkanélküliség 21 százalékra rúg. A pénzügyi világválság csak rontott a helyzeten, és az amúgy is eladósodott görögök még rosszabb helyzetbe kerültek.

Másrészt sokan kirekesztve érzik magukat a görög társadalomból a politikai és gazdasági élet feudális működése miatt. A hellén politikai elit ugyanis 2-3 családból kerül ki, és a jó állásokat is jellemzően csak ismeretségen, családi kapcsolatokon keresztül lehet megkapni. Christos szerint – aki egyébként Németországban is járt egyetemre – jól mutatja a normális és a görög viszonyok közötti különbséget, hogy míg Németországban, ha valaki protekcióval jut álláshoz, azt mélyen titkolja, Görögországban ezzel szemben büszkén meséli, mely felmenője segítségével szerezte a munkát.

A helyzeten az oktatási rendszer sem segített. A nemzetközi felmérések alapján a görög iskola, a magyarhoz hasonlóan, nem egyenlíti ki az otthonról hozott hátrányokat, hanem éppen hogy konzerválja azokat, és ez a társadalomban is érezhető. Vlantó, a görög és nemzetközi aktivistahálózat egyik központi alakja a zona.hu-nak adott interjújában elmondta: a rebellió középpontjában az egyetemisták állnak, akik az oktatási reform és az egyre dráguló felsőoktatás ellen küzdenek. Meglepő módon az egész fiatal kamaszok is részt vesznek a megmozdulásokban. Gimnazisták foglalnak el iskolákat és mennek az utcára tüntetni. Christos szerint ez a felvételi és érettségi rendszerrel van kapcsolatban, mert az érettségiig szerzett érdemjegy szigorúan meghatározza, milyen típusú intézményben tanulhat tovább a görög diák, és ez nem kevés feszültséget okoz a középiskolásokban.

Christos felhívja rá a figyelmet, hogy hiába az egyetemek a zavargások központjai, nem csak a diákok tüntetnek itt. Sokan csak a balhé miatt jönnek, ők az egyetemet védelemre használják, hiszen Görögországban rendőr – akár csak Franciaországban – az egyetem területére nem léphet, így mikor már nagyon meleg a helyzet, a zavargók bemenekülhetnek egy-egy campusra a rendőrök elől. Az egyetemisták sem olyan egységesek, amint az innen látszik. Például sokan elítélik a véleménynyilvánítás erőszakos módját, és az események másnapján már megjelentek az erőszakellenes tüntetések is. Emellett Vladó megkülönbözteti az anarchistáktól az autonómokat, nekik arról is van elképzelésük, hogy mit kellene csinálni a rendszer megdöntése után. Számos civil, házfoglaló, értelmiségi és művész tartozik ide. És persze nem szabad megfeledkezni a bevándorlókról sem. Vladó szerint ők vannak a legjobban kitéve a rendőri erőszaknak, és az ő helyzetük a legrosszabb. Az anarchisták hagyományosan szolidaritást vállalnak velük.

Ráadásul úgy tűnik, hogy a mostani görög megmozdulás nemcsak néhány unatkozó focihuligán balhéja, hanem össztársadalmi reagálás a nagyon komoly és régi problémákra. A görög szakszervezetek hetekkel a zavargások előtt általános sztrájkot hirdettek a kormány gazdaságpolitikája ellen. Százezrek nem vették fel a munkát négy nappal Alexandros Grigoropoulos halála után, az iskolák, bankok, egyetemek és a repülőterek is zárva maradtak. A sztrájk tehát jó lehetőséget adott a tüntetések és zavargások folytatására, kiszélesítésére és új társadalmi rétegek bevonására.

A görög események hatására Hamburgban hozzávetőleg 1000 ember fejezte ki támogatását „A szolidaritás fegyver” feliratú táblákkal. Londonban a szimpatizánsok elfoglalták a görög külképviseletet. Párizsban „Le a görög állami terrorizmussal, éljen a görög nép harca!” vagy „600 eurós generáció” jelszavakat skandálva vonultak fel tüntetők. Litvániában, Lettországban, Bulgáriában, bár a görögökétől függetlenül, garázdaságba és verekedésbe torkollott tüntetésekkel telt a január.

Természetesen mélyen elítéljük az erőszakot, de azt be kell látni, hogy ezekben a történetekben nem a kriminalisztikai szál a fő. Egyszerűen komoly társadalmi gondok vannak egész Európában, amivel foglalkozni kell. Magyarországon persze nem történt semmi, hiszen itt nincsen szélsőbalos vagy anarchista mozgalom. Mégis a görög sztori fontos tanulságokkal szolgálhat nekünk is. Ahogy Christos mondta féléves budapesti tartózkodása után: „Magyarország keveréke a német és a görög elemeknek, de már markáns balkáni jegyekkel.” Döntsük el, melyik irányba billentenénk a legszívesebben a mérleget!

Lebhardt Olivér

Forrás: MOHA - Egyetemisták, főiskolások ingyenes magazinja.