Falkában jár az erőszak

Krimibe illően alakul mostanában az életünk. Sokak szerint a néhány hónapja dúló gazdasági válság fokozza a feszültséget, ám Münnich Iván pszichológus, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa szerint az erkölcsi hanyatlás a rendszerváltás óta tart. A hirtelen változásokra sokan erőszakkal reagáltak. Tömegek veszítették el a megélhetésüket, és nemcsak az anyagi biztonság veszett oda, de a viselkedési, erkölcsi normák is szétmállottak. Viszonylagos lett, hogy mit szabad és mit nem. A szabályok megszegői mindjárt mentséget is találtak. A társadalom szétzilálódott, önvédelmi hálózatán lyukak tátonganak. Nem kizárt persze, hogy a pénzügyi krízis tovább tetézi a bajt, és gyarapodnak az erőszakos bűntények. A fejlett gazdaságokban ugyanis inkább a vagyon elleni cselekmények, a hanyatló országokban pedig a támadó jellegűek gyakoribbak.

– Gyakran azért válik áldozattá valaki, mert rosszkor volt rossz helyen. A gyakorlat azt mutatja, hogy nem lehet felkészülni a váratlanul lecsapó erőszakra. Józan, becsületes, tiszta emberek nem járnak késsel az övükben szórakozni, és nem számítanak arra, hogy felfegyverzett csapat rohanja le őket – mondja az agressziókutató a veszprémi kézilabdások tragédiájára hivatkozva.

Más kérdés, hogy a „falkában” portyázók csak együtt érzik erősnek magukat, ahogy azonban szétszedik a tagokat, mondjuk egy bírósági tárgyaláson, mindjárt megszeppennek. Már csak azért is, mert a csoportosan elkövetett bűntényért súlyosabb büntetés jár. Egy kötözködő, zaklató, verekedő bandába bárki belefuthat a buszon, villamoson. Ha idősekre vagy épp gyerekekre száll rá egy ilyen galeri, könnyen táskájuk vagy telefonjuk bánja. Mi lehet ilyen esetben a védekezés módja? Leginkább a menekülés, hiszen a saját életünk a legfontosabb. Ilyen helyzetben nem érdemes hősködni, ellenszegülni, mert ez is támadásra ingerel – véli a pszichológus. Akit ilyen atrocitás ér, ne szóljon vissza, ne reagáljon a sértésekre.

Bölcs dolog viszont segítséget kérni. Ha van kitől…

Mindig találnak indokot a tétlenségükre azok a tanúk, akik végignéznek egy bűncselekményt, és mégsem avatkoznak be – magyarázza Münnich Iván. Akad, aki azt gondolja, ez nem az ő dolga, a másik a félelmére, gyengeségére hivatkozik, és van, aki arra vár, majd más megoldja a problémát. Ha azonban mindenki félrenéz és lesüti a szemét, az erőszak csak jobban elszabadul.

A legtöbbször anélkül is lehet segíteni, hogy saját magát veszélybe sodorná az ember. Ha például tömegközlekedési eszközön randalíroznak vagy épp inzultálnak valakit, érdemes szólni a vezetőnek, aki bezárja az ajtót, és értesíti a rendőröket. Az elharapózó bűnözés ellen azzal védekezhetünk leginkább, ha megerősítjük a kontrollt jelentő civil szervezeteket. A polgárőrségek például nagyon hatásosak lehetnek, ha élvezik a közösség érzelmi, erkölcsi támogatását. A civil kurázsi segít beindítani a becsületes többség önvédelmi reflexét, a gyengék pedig biztonságban érezhetik magukat, mert akad, aki megvédi őket.

Az erőszak ragályos, az agresszív szülőnek agresszív gyereke lesz, figyelmeztet a kutató. Aki azt tanulja otthon, hogy a nézeteltéréseket pofonnal oldjuk meg, és ha hiányzik valamink, elvesszük másoktól, az maga is e mintát adja tovább.

A brutalitás megszokottá válik, ahogy a filmeken is. Ma már egyhangú az olyan akciófilm, ahol „csak” négy-öt percenként terítenek le valakit. Mostanság már percenként több szaftos lövöldözést, robbantást kell bevetni, hogy izgalmat keltsenek.