Isten nevében

Tömjénszagú tudomány?
A gimnáziumban a fejünkbe verték, hogy az egyházaknak köszönhetjük az egyetemi hagyomány több mint ezer évét. Nálunk nincs húsz éve, hogy a szocializmus intermezzója után az egyházak újra kivehetik részüket a felsőoktatásból. Azóta Budapesten és vidéken is megalakultak a református, katolikus, zsidó, buddhista, evangélikus, metodista intézmények. Rövid történetük alatt nagy sikerre tettek szert, s nem csak a vallásos és azonos hitű tanulók körében. Bár az egyetemek rangsorában az egyházi iskolák sokszor elmaradnak a velük megegyező állami karoktól, ennek ellenére egy ilyen egyetem sokszor többet is adhat állami társainál.

Az egyházi egyetemet az különbözteti meg leginkább az államitól, hogy itt finanszírozóként az adott felekezet is jelen van. A tanulók pedig azt érzik ebből, hogy a világi szakokon alapfeltételként tanított tárgyak között több vallási témájú is szerepel. Ez persze gondot okozhat azoknak, akik csak azért jöttek ide, mert nem jutottak be máshova, de a vizsgán nem a hit a kérdés, hanem az ismeret.

„Nem tűz és víz az egyház és a világi oktatás összekapcsolódása, Nyugaton a teológiai karok integrálódtak a világi intézményekbe” – nyilatkozta a lapunknak Mezei Balázs, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Filozófia Intézetének vezetője. Szerinte hazánkban megkérdőjelezhető döntést hoztak az egyházak, hogy nem így cselekedtek. Róma, Lemberg (Lviv), Leuven, vagy a világ egyik legjobb egyetemének tartott egyesült államokbeli Georgetown példája mutatja, hogy ma a kizárólag gazdasági okokból fenntartott, de mégse vallási jellegű karok is sokkal jobb helyzetben lennének.

A felsőoktatási törvény szerint az államival azonos tudományos alapok szerint kell az egyházi egyetemnek akkreditáltatnia világi szakokat, viszont a vallási jellegűeket az adott egyház tanai által határozhatják meg. Általánosan jellemző, hogy sem a diákoknál, sem az oktatóknál nem nézik, ki honnan jött. Bárki szabadon tanulhat vagy dolgozhat, természetesen az adott helyen preferált gondolkodásmódot tiszteletben tartva. Oláh János, az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem tanára úgy látja, hogy az anyag 90 százaléka mindenhol ugyanaz, amire jön 10 százaléknyi saját vallási plusz. Példaként a szociális munkás szakot említi, ahol náluk gyakorlatként további lehetőségként felmerülhet még a hitközség vagy a többi zsidó szervezet munkalehetősége. „Nálunk csak a rabbinak és rabbisegédnek készülőknél számít a vallási meggyőződés” – mondta Oláh, hozzátéve, hogy a többi szakon – a keresztény egyetemekhez hasonlóan – a megismerés szintjén tanítanak vallási ismereteket.

Diákszemmel
„Első ránézésre furcsa lehet, hogy a dísztermet II. János Pálról nevezték el, és több falon kereszt található” – meséli Ungár Yvette, aki egy zsidó gimnáziumból került a katolikus egyetem jogi karára. Az ELTE-ről való lecsúszása miatt választotta a Pázmányt, mert vidékre nem akart járni. Szerinte a mély vallásosság nem jellemző az ott tanulókra, mégis mindenki tudja a másikról, miben hisz és mennyire. „Aki viszont szeretne jobban elmélyülni, el tud menni reggeli imára, vagy részt vehet vallási programokon,” Ugyanígy a tanárok közt is megtalálható a papoktól a marxista gondolkodókig mindenki. A jogi karon tanítók közül sokan dolgoznak más intézményekben is, még sincs a vezető karok között országosan. Ezzel szemben Mezei Balázs szerint a bölcsészkar egyre jobban jön fel. Tanított már Izraeltől Dél-Amerikáig sok helyen, most az ELTE filozófia szakán is dolgozik, és úgy látja, már nincs akkora különbség a két egyetem hallgatóinak tudása között. A felvételi döntésnél szerinte egyre nagyobb szerepet kap a szülők és fiatalok felfogásában az amerikai gondolat, miszerint „a katolikus egyetem strukturáltabb, eligazítóbb oktatást nyújt”. Mindkét egyetemnek más-más az erőssége. Míg az ELTE nagyobb és híresebb, az egyházi egyetem berkeibe tudatosabb döntés vezethet valakit.

Szeretem a felebarátom
Ahogy Yvette is sokszínűségről és jó kapcsolatokról mesélt, úgy Mezei Balázs is állítja, hogy a különböző világnézetek jól megférnek egymás mellett. Bár a jogi karon sok, egymással ellentétben álló felfogás harcol egymással tanári és diák szinten egyaránt, ez filozófiaórákon máshogy ütközik ki. Mezei több vallásfilozófia óráját említette, ahol kreatív vitákba torkollanak a diákok eltérő gondolkodásmódjából fakadó különbségek, de végig tiszteletben tartva a másikat. Ez pedig velejárója az egyetemi életnek. Arról nem igazán lehet tudni, hogy egy esetlegesen gyengébb, de egyházi iskolából kikerülő diáknak a munkaerőpiacon előnyt jelentene a diplomában feltüntetett vallás, bár többen el tudják képzelni riportalanyaink közül, hogy van ilyenre példa.

Természetesen sok városi legenda, pletyka is terjed az egyházi egyetemekkel kapcsolatban. Sokan mesélnek „keresztényi” szavazásra buzdító tanárokról, erős politikai felhangokról, vagy éppen az egyetemi campus gyógyszertárában betiltott óvszerárusításról. A Pázmányon is mindenkinek megvan a kedvenc jobboldali magyar szakos tanára, liberális filozófusa, marxista szakkollégiuma. A lényeg, hogy Nyugaton az egyházi egyetemekre bizalommal lehet tekinteni, és Mezeit idézve: „Nálunk is megvan a helyük, jó, hogy vannak.”

Forrás: MOHA – Egyetemisták és főiskolások ingyenes havi magazinja