Százezrek felfegyverkezve

Pavilonnyi nagyságúra zsugorodik össze ilyenkor az ország hegy- és vízrajza, mégis megfordul itt töméntelen fegyverforgató és zsinegáztató, akikből közel 400 ezer él és mozog hazánkban. Rég nem látott cimborák lapogatják lelkesen egymás hátát, miközben elmesélik, mi került a szákba, a zsákba, amióta nem látták egymást. Ezúttal igazi vadászati szenzációval is kirukkoltak a rendezők: a Vajdahunyad várból 21 „koronás fő” érkezett erre az alkalomra, míg kilencet a tulajdonosok kölcsönöztek, így a XIX. század végétől honi tájainkon elejtett nemes vadak valamennyi jelentősebb trófeáját láthattuk. Méghozzá az eredeti környezet illúziójával, ugyanis tíz neves festőművész harminc képe segített felidézni a vadak élőhelyét. A világbajnoki agancsok előtt tömött sorok kígyóztak, arról már nem is szólva, hogy 11 kiállító ország vitte hírünket szerte a nagyvilágba. És jól tette, mert évente 30 ezer külföldi vadász pufogtat nálunk, hogy az általuk itt hagyott 5 milliárd forint jelentős tétele legyen az ágazat bevételének. Ráadásul négy-öt napot időznek is, ezzel pedig a turizmus bevételét növelik.

Benedek Fülöp, az állami területek vadgazdáinak képviseletében készített rövid számvetést az elmúlt évekről. Ezek szerint az uniós csatlakozás hozott előnyöket és hátrányokat is. Egyik fájdalmas hozadéka a csatlakozásnak a szalonkavadászattól való búcsúzás, emiatt gyászszalagokkal demonstráltak az erdészek. Ami a gazdasági válság hatását illeti, arról Pechtol János, az Országos Magyar Vadászati Védegylet főtitkára azt mondta: elsősorban a vad árának csökkenésében jelentkezik, ami számottevő bevételkiesést okoz a társaságoknak. Ez tagdíjemeléshez vezet majd, ami pedig máris magas: az éves tagdíj apróvadnál százezer forint körüli, nagyvadnál pedig akár 500-600 ezer forint is lehet. Így azok, akik nem tudnak fizetni, kihullnak. Nemzeti vadgazdálkodási programra vár a szakma immár több éve, talán abban lehetne hosszú távra rendezni ezeket a szorító gondokat. Leépült az ellenőrző hatóság is, így sok az országban a szabad préda. Előfordul, hogy addig vadásznak egy területet, amíg az utolsó fácánt vagy nyulat ki nem lövik. A lehangoló mérleg után jó hírekért kopogtattunk a Nyírerdő Zrt. pavilonjába, ahol Hajdú Andrástól a legszebb dámtrófea felől érdeklődtünk. Gúton, ahol korábban több világrekorder bika is elesett, az idei szezonban „csak” 5 kilogramm 36 dekagrammos trófeát ejtettek, ami azért bőven aranyérmes. Vannak nagy lapátosok még a sorban, azoknak azonban öregedniük kell, akár egy újabb világbajnoki éremig. A térség hírét a kecses állatok nemes trófeái alapozzák meg, az öregebbek még emlékezhetnek rá, hogy 1972-ben Kádár János is ejtett egy világbajnoki trófeát a gúti határban...

Bármelyik képre kattintva megnyílik képgalériánk!