Iskola az országhatáron

Áprilisban megkezdődnek az általános iskolai beíratások. Most a Bezenyétől hét kilométerre fekvő Mosonmagyaróvár lakói is eldönthetik, kell-e nekik olyan iskola, ahová egyelőre hat kisgyermeket várnak első osztályba. Egy olyan iskola, amelyiknek a technikai felszereltsége meghaladja az országban található legtöbb iskoláét.

Az elsősöknél Novák Bence világosít fel, hogy „varázsceruzával” lehet írni arra az interaktív táblára, amelyhez egyetlen térkép kétszázezer forintba kerül. Jelenleg az iskolában öt ilyen interaktív tábla van (több, mint bárhol az országban) és újabbakat várnak a pár éve megnyert pályázatnak hála. Minden terembe ilyet szeretnének.

A nyelvi laborban a nagyobbaktól kérdezni sem tudok, nem is igen látom őket, mert elbújnak a 18 fülke egyikében. Aztán a fülhallgatót is felteszik.

A számítógépterem fekete LCD-kijelzőit így kommentálja Kammerhofer Róbert polgármester: „Amikor megkérdeztem a Kindereket (gyerekeket – a szerk.), kinek van otthon ilyen gépe, csak egy tette fel a kezét, mondván, hogy »hasonló«. Két éve megígértük, hogy biztosítani fogjuk a működést és profi technikát fogunk ide hozni” – folytatja.

De hogy lehetséges mindez? 2005-ben költségvetési okokból előbb az iskolához hozzácsapták az óvodát – mondván, aki itt kezdi az ovit, az úgyis végig ide jár. Aztán pályáztak, nyertek, pályáztak és nyertek. Két évvel később bevezették a két tannyelvű oktatást, hogy a működést a kis létszámú osztályok se akadályozzák. A törvény szerint ugyanis az ilyen iskolában osztályonként nyolc fő a kötelező tanuló – a normál kvóta 75 százaléka. Ráadásul ez unikum: horvát két tannyelvű iskola kettő van még az országban, horvát oktatás további három helyen. „Mi akkor is krobótok voltunk, amikor egy vasat sem kaptunk érte –  fogalmaz az igazgatónő, Hidasi Árpádné Elza. – Én legalábbis arra vagyok büszke, hogy a gyökereimhez nyúlok vissza.” Erre hivatkozik a polgármester is: „Saját magunkban bízunk. Az ősi krobót–sváb–horvát gazdálkodásban, hozzáállásban, tisztességben, becsületben. Kérem, itt van pénz, posztó, paripa és abrak… és várjuk a vitézeket” – majd viccesen még hozzáteszi: „A vitézek érdekében lehet, hogy bevezetem az öreglegény-adót.”

„A teljes képviselő-testület emellé áll. Nagyon fontosnak tartják, hogy ez az iskola működjön” – erősít meg az intézménynek Ökoiskola címet kivívó Bakó István tanár úr. Ekkor Kammerhofer Róbert felvilágosít: az iskola fenntartásához szükséges évi 102 millióból 59 milliót az önkormányzatnak kell önerőből, a 210 millió forintos büdzséjéből biztosítania. „Ha a racionalitását vesszük, akkor nem azt kell nézni, hogy hatvanmillióért 17 tanítónak megteremtjük a megélhetését, és 98 gyerek helyben maradhat iskolában. Akkor azt kell venni, hogy az ember a legnagyobb érték, és a tudás a legnagyobb hatalom. Az önkormányzatnak pedig feladata, hogy a község életében legfontosabb intézményekről – az iskoláról, az óvodáról, a postahivatalról – és szolgáltatásokról gondoskodjon. E nélkül egy falunak nincs jövője. Az én őseimnek itt van erdője, földje, én ragaszkodom hozzá.”