Korty lett a házasságból

Egy sörről szervezett tavalyi tudományos konferencián, ahol történészek is voltak, kiderült, hogy ma már nem sok új van a nap alatt. Mezopotámiától a Monarchiáig elődeink szinte mindent tudtak a házi sörfőzésről, ezért csak rájuk hagyatkozhatunk az újításban – vallja az 59 éves mester, a Magyar Kisüzemi Sörfőzdék egyesületének elnöke, aki a Kortytyal, a sör és a tokajiaszú-kivonat házasításával nemzetközi hírre tett szert. Ez lett a miskolci kocsonyafesztivál hivatalos söre is.

– Pár éve, mikor felhagytam az éttermi vendéglátózással, Felsőzsolcán sörfőzdét nyitottam. Eltökéltem, hogy különlegességeim lesznek. Bújtam a szakirodalmat, külföldre jártam, hogy tanuljak a németektől, csehektől, belgáktól. Belgiumban töméntelen sörféle van! Tőlük recepteket is kértem. Azt mondták, adnak szívesen, de nem fogom magaménak érezni, keressek inkább otthon csak ránk jellemző alapanyagokat, ha kuriózumot akarok. Így született meg a Korty. Szegi nagyszüleim révén van szőlőnk, borászatunk is a tokaji borvidéken. A Corvinus Egyetemen fél év alatt összehoztunk egy olyan aszúkivonatot, ami sörrel erjesztve teljesen új ízt, tejszerű, tömör habot és aranyló bíborszínt eredményezett. De van nekünk gyémántdiplomás barna sörünk, mézes gyömbéres, gesztenyés, almás ízesítésű, meg különféle nyáriak és téliek.

– Csennek egymástól fortélyokat a sörfőzők?
– Hajdanán, ha egy mester nem akarta átadni a titkát, különleges sörét mindig akkor főzte, amikor szabadnapot adott az inasának. Ma ez nem így van. Mi, kisüzemi sörfőzdések segítjük egymást, és nem koppintunk, mert az etikátlan. Arra törekszünk, hogy új technológiákkal, kuriózumokkal lekörözzük a pasztörizált gyári egyensöröket. Csodálom a prágaiakat, ahol nyolcvanfajta sört készítenek, és a turistáknak előre be kell jelentkezniük. Miskolci éttermünkbe, ahol már a lányom a főnök, egyszer jött egy látogató, bejelentkezés nélkül. Zárás után dörömbölt az ajtón. Előzményként annyit, hogy minden sörfőzdés vágya és rémálma, ha söripari szakíró keresi fel. Kikéri a sört, lefotózza, beleteszi a hőmérőt, és meg se kóstolja, már pontozza is, majd leírja a „szakvéleményét”. Egy amerikai újságíró ezt a Korttyal is megtette, ami felkerült az internetre. Rá pár hónapra zörgetett be éjjel egy német fiatalember. Azt hittük, kaszszát akar üríteni, ám dehogy! Barátaival kizárólag azért jött el Miskolcra, mert az interneten szörfözve kíváncsiak lettek a Kortyra.

– Hol áll ma a házi sörfőzés hazánkban?
– Csipkerózsika-álmából ébredezik. A kilencvenes évek közepén háromszáznál több sörfőzde volt, de zömét szétforgácsolta a profitéhséget csillapító szigorú szabályozás. Aki maradt, kiöregedett. Úgy gondolom, ma lehetünk vagy félszázan, akik nagyobbak vagyunk és minőségre törekszünk.

– Mitől minőségi egy sör?
– Mitől rossz a kannás bor? Vagy a házi, pancsolt szesz az ágyas pálinkához képest? És mitől jó az én saját kedvencem, a cseh alapanyagú, indiai ízesítésű, pasztörizálatlan sör, ami opálos színével hasonlít a búzasörhöz? Régen nálunk is minden évszaknak volt söre. Mivel a chilis csípős sör divatos a német diszkókban, és a németek odáig vannak a magyar paprikáért, legújabb „dobásunk” a paprikás sör lesz!