Mélyülő politikai válság Európa-szerte

A válság első hulláma során – amikor a pánik volt az úr – a kormányok rövid távon több országban is növelni tudták a népszerűségüket, hiszen a gyors és határozott lépések megnyugtatták a választókat, a gazdasági hatások pedig még nem voltak érzékelhetőek. Amikor azonban a konkrét veszteségeket is megérezték a polgárok, szinte mindenütt csökkent a kormányok népszerűsége.

A csökkenő állami bevételek miatt keletkező lyukat három módon lehet befoltozni: adók kivetésével, a kiadások csökkentésével vagy a hiány nagyra engedésével. Nyugat-Európa stabilabb és megbízhatóbb államai a legtöbb esetben az utolsó eszközt választják. Kelet-Közép-Európában – a térséggel szembeni általános bizalmatlanság miatt – erre kevésbé van lehetőség. A kiadáscsökkentés és a bevételnövelés is súlyosan és közvetlenül érinti a lakosságot, így a válságkezelés együtt jár a kormányok népszerűségének radikális csökkenésével. Nem csoda, hogy a krízis – néhány kivételtől eltekintve – minden kormányt meggyengített, ami arra utal: nemigen létezik a lakosság által is tökéletesen hatékonynak ítélt válságkezelés. Ráadásul a válságot az aktuális ellenzék szinte mindenütt igyekszik a maga javára fordítani, a kormányzatot téve felelőssé annak hatásaiért

A válság nem betemeti, hanem elmélyíti a szociális különbségeket. A magas vagy hirtelen növekvő munkanélküliség, a gyorsan romló gazdasági és életszínvonalbeli kilátások, a kormányellenesség és a politikai intézmények iránti bizalmatlanság elmérgesíti az etnikai konfliktusokat, felerősíti az unióellenes hangulatot, s jelentősen növeli a radikális mozgalmak támogatottságát. A válság nyomán Nyugaton és Kelet-Közép-Európában is elharapóznak az elégedetlenségi mozgalmak és megrendülnek a kormányok. Szerte Európában sor került hatalmas utcai megmozdulásokra, míg azonban Nyugaton ez főként tömegdemonstrációkat és sztrájkokat jelentett, addig Kelet-Közép-Európában nagyobb gyakorisággal torkollott utcai összecsapásokba (pl. Lettország, Litvánia, Bulgária). Mindez részben a rövid demokratikus múlttal és az ennek megfelelő kisebb politikai kultúrával magyarázható.A fejlett nyugati államokban már inkább kialakultak a lakossági tiltakozás demokratikus, békés, ám mégis hatékony módszerei. míg Kelet-Közép-Európában még nincsenek meg a választói indulatok levezetésének bejáratott csatornái, így a demonstrációk könnyebben torkollnak erőszakos „dühkitörésekbe”.

A válság a szélsőséges csoportok által a legtöbbször bírált Egyesült Államokból indult, éppen ezért a radikális mozgalmak leegyszerűsítő Amerika- és globalizációellenes magyarázatai népszerűbbé válhatnak a lakosság körében. A polgárok legnagyobb része szerint a válságot kizárólag a „kapzsi bankárok” okozták, mégis a tavalyi év őszén a legtöbb állam bankmentő csomaggal volt kénytelen a segítségükre sietni. Mindez a legtöbb országban jelentős, sokszor antiszemita sémákat felelevenítő ellenállást váltott ki. Éppen ezért a júniusi európai parlamenti választások sok helyütt megerősítheti a szélsőséges pártokat. – állapítja meg a Political Capital elemzése.