Remények és baljós jelek

A nagy és a gazdag országok olyan költségvetési hiányokat produkálnak, amelyeket a második világháború óta senki nem látott. Bankok, autógyárak, iparágak dőlnek be – de vannak, aki szerint „szakadoznak a felhők a borús égbolton”.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) a múlt hét végén tartotta Washingtonban a pénzügyminiszterek értekezletét, de előtte kiadta a Világgazdasági Kilátások című jelentését. Ebben azt jósolta, hogy a világgazdaság az idén 1,3 százalékkal zsugorodik – holott alig pár hónappal ezelőtt még 0,5 százalékos növekedést jósoltak. A különbség persze az egész világgazdaságot tekintve óriási számokat takar, és az eltérések sem oszlanak meg egyenlően az egyes országok között. S az is érdekes, hogy a szakértő koponyákkal teli IMF maga is képtelen akár csak hónapokra előre látni. Így azután kérdéses, hogy a Világgazdasági Kilátások jóslatait nem kell-e pár hónap múlva felülvizsgálni.

Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója sóhajtozva jelentette ki: a globális gazdasági válság még hosszú hónapokig tart, s bár van egy pár jele a stabilizációnak, ezek még nem elegendőek a reményhez, hogy talán a jövő év első felében megkezdődik a kilábalás.

Hogy milyen nagy a baj, azt a fejlett országok gazdasági kilátásai jelzik: átlagban 3,8 százalékkal csökken a teljesítményük. Az Egyesült Államokban „csak” 2,8 százalék lesz a visszaesés, de hogy ennek milyen katasztrofális következményei vannak és lesznek, azt a legnagyobb amerikai autógyár példája mutatja. A General Motors (GM) már most is az amerikai kormány 13 milliárd dolláros hiteléből él, és ha június elsejéig nem terjeszt elő hatékony tervet a túlélésre, akkor Barack Obama elnök és emberei dönthetnek, s a GM lehúzhatja a redőnyt. A gyár addig is egész nyárra beszünteti a termelést, elbocsát 1600 fehér galléros tisztviselőt. Ami pedig a csőd közeli helyzet egyéb következményét illeti: a hatalmas autógyár világszerte 47 ezer munkahelyet szüntet meg. Az IMF adatai szerint a gazdasági visszaesés Európában a németeket és a briteket sújtja leginkább.

A német kormány erre az évre legfeljebb 2,25 százalékos visszaesést jósolt, amelyet nem sokkal később kénytelen volt 5 százalékra módosítani. A múlt héten pedig vezető német gazdaságkutató intézetek egy jelentésben azt állapították meg, hogy a visszaesés legalább 6 százalékos lesz az idén, ekkora teljesítmény-csökkenésre hatvan éve nem volt példa. A német elemzők szerint a válság még jövőre is hatni fog, legfeljebb 2010 közepén indulhatnak meg lassan a pozitív változások.

Megdöbbentő adatot is közreadtak: Németországban a bruttó nemzeti termék legkorábban csak 2013-ban éri el a 2008-as szintet. Az államháztartási hiány pedig jövőre elérheti a bruttó hazai termék (GDP) 5,5 százalékát. Holott az euróövezetben – amint azt néhány hónappal ezelőtt sokszor az eladósodott Magyarország orra alá dörzsölték – a hiány elvben nem haladhatná meg a GDP 3 százalékát. Ami pedig a briteket illeti, a múlt héten beterjesztett brit költségvetés a 2009–2010-es pénzügyi évre olyan hiányt ígér, ami meghaladja a GDP becsült értékének 12 százalékát is. Még az is megeshet, hogy a nagy hitelminősítő intézetek Nagy-Britanniát is a rosszabb adósok közé sorolják: az eladósodás lassan felér a rossz példaként emlegetett magyarországi adósságszinttel.

Az IMF pénzügyminiszterei újabb 250 milliárd dollárral töltötték fel az igénybe vehető hitelkeretet és elhatározták, hogy a Valutaalap kötvényeket bocsát ki. Erre eddig nem volt példa, és megtörténhet, hogy az Egyesült Államok után Kína, India és mások fogják finanszírozni a világ adósságát is. Timothy Geithner meg is jegyezte: ideje átalakítani a Nemzetközi Valutaalap működését, és nagyobb beleszólási jogot kell adni Kínának.

Ázsiában a válságnak katasztrofális hatása volt Japánra: a gazdaság több mint 6 százalékkal zsugorodik. Az elemzők azt mondják, hogy egyedül a fejlődő vagy feltörekvő országok – mint India és Kína – gazdasági fejlődése terelheti vissza a világgazdaságot a növekedés útjára. Ha valóban így van, akkor az előrejelzés szerint jövőre átlagban 1,9 százalékos ütemben fejlődhet a világ.

Juszef  Butrosz-Gáli, az IMF-tanácskozást levezető egyiptomi pénzügyminiszter a bajok ellenére kijelentette: nagyon óvatosan azonban elmondhatjuk, hogy szakadoznak már a felhők a világgazdaság égboltján. De csak akkor – közölték a pénzügyminiszterek –, ha a gazdag és fejlett világ teljesen átalakítja, reformálja a bankjait.