Édes élethez nagy család

Miután a zempléni vár melletti barackost beporozták, a nyírségi akácosok felé készül a 125 méhcsalád. Gergő pedig hevederezés közben a föld legszociálisabb lényeiről, a méhekről mesél. Ha szívós összetartásuk, szorgalmuk követendő példa lenne az emberiségnek, szerinte nem itt tartana a világ. Mondja ezt a fiatalon sikeres méhész, aki valamikor híres konstruktőr akart lenni a Ferrarinál, ám a sors másként döntött.

– Gazdálkodó családba születtem, már tizenkét évesen segítettem apámnak. Amikor a gödöllői egyetem gépészmérnöki karára jelentkeztem, akkor láttam egy szórólapot, hogy méhésztanfolyamot indít Ludányi István, az ország legkiválóbb méhész doktora. Rögtön jelentkeztem. Megkaptam az OKJ-s képesítést, utána beiratkoztam a mesterképzésre. Az oklevelet 21 évesen, mint az ország legfiatalabb méhészmestere vettem át. Ezzel ballagtam a gödöllői vasútállomásra, ahol éppen egy hársfaodúban rajzott egy méhcsalád. Ez volt számomra az égi jel, hogy nekem valóban méhésznek kell lennem!

– Huszonhat évesen az Év méhésze lett, mintegy 17 ezer méhész közül.
– Pályázni kellett, olyan feltételekkel, hogy kiváló mézet kell termelni, aktívan részt kell venni a méhésztársadalom életében, és favorizálni kell a termelői mézet. Nos, ezekkel én magam is azonosultam. Családi vállalkozásban évente 3-4 tonna mézet termelünk, s az agráregyetem elvégzése után a húgom is csatlakozik hozzánk. Az eladással kezdettől nincs gondunk, elkel az utolsó cseppig. A világhírű akácon kívül van gesztenye-, galagonya- és hajdinamézem is. Ez utóbbi fura illatú, de az oroszok imádják, mert finom és egészséges. Első piacolásomat akkor kezdtem, amikor nem tudtam kifizetni a telefonszámlámat. Kiültem a vizsolyi templom elé, s már aznap kiárultam 17 ezer forintot. Azóta fut a szekerem, az országban már sok helyen van standom. Mi, magyarok az unió harmadik legnagyobb méztermelői vagyunk a spanyolok, olaszok után. Narancsmézünk nincs, de akácmézből minden mennyiség elkelne. Az országos méhészegyesület encsi szervezetének vezetőjeként is mondom: a hamisítás ellen a fogyasztó tehet a legtöbbet azzal, hogy nem szupermarketekben vesz mézet, hanem a termelőtől. Az üvegeken lévő hologramos címke, rajta a termelői kóddal, biztosíték a minőségre. Még annyit, hogy a magyar méhésztársadalom sajnos elöregedett, amin nem csodálkozom. Kevés fiatal vállal ilyen kemény munkát. Igaz, mi otthon nem is tévézünk, nincs rá időnk. Olvasni viszont szeretek, kedvenc íróm Wass Albert.

– Mit szeret a méheken? Ők csak a kaptárjukhoz ragaszkodnak, nem a gazdájukhoz.
– De egymásért élnek! Náluk az anyán múlik az összetartás, és az is, ha széthullik a család. Minden méh külön karakter: lusta, munkamániás, hazatérő, elkalandozó, tisztességes vagy más család mézét raboló gengszter.

– Ön is vágyik családra?
– Legalább öt gyerekkel! Sajnos, nehéz olyan lányt találni, akinek nem öltönyös bankár az álma. Talán most alakul a helyzet, van egy színésznő barátnőm, aki szintén méhészcsaládból származik, és imádja a méheket! Hétvégén ő segít pergetni. És van egy tervem. Itt, Vizsolyban egy mézmúzeumot szeretnék létrehozni. Egy bemutatóméhészetet, üvegkaptárban élő méhekkel, a szakma régi és új eszközeivel.