Horror a szőlőben

E beavatkozással leginkább a fiatal tőke alakítása során kell élnünk, illetve az olyan fajták esetében, amelyek sűrű lombot nevelnek. Értelemszerűen azokat hagyjuk érintetlenül, amelyeken fürt van, illetve amelyekre a tőke kialakításához, valamint a következő évi metszéshez lesz szükségünk. Fej- és bakműveléskor, ha a tőkét rövid csapra metszettük, 6-10 hajtást hagyjunk meg négyzetméterenként. Ha azonban hosszú csapokat hagytunk, akkor 6-12 hajtás maradjon. Alacsony és középmagas kordonművelés, valamint ernyőművelés esetén 10-16 hajtást hagyjunk négyzetméterenként.

Termőkorú szőlőben ritkán szükséges a hajtásválogatás, különösen akkor, ha a tavaszi fás metszés alkalmával sikerült jól beállítanunk a tőketerhelést. Ilyen esetben ugyanis (szinte) ugyanannyi hajtás fakad, mint amennyi világos rügyet meghagytunk. Csonkázáskor a hajtások végeit vágjuk vissza, hogy a sűrű lombos tőkék kezelhetők, művelhetők legyenek, és utat nyissunk a fénynek. A támasz nélküli vagy gyalogművelésű szőlőkben már június első felében csonkázzunk, mert enélkül a hajtások elfekszenek, a tőke kezelhetetlenné válik. Minden más művelési mód esetében, így a karós és huzalos támaszú ültetvényekben, várjunk a beavatkozással július közepéig. Azért, mert az ilyen kései, de időben végzett csonkázás nyomán növekszik a termés, javul a vesszők télállósága, és kevesebb hónaljhajtás képződik. (Az idő előtti beavatkozás gyakori hiba, nemkívánatos következménye a hónaljhatások tömeges megjelenése, ami többet árthat, mint használ.) A túlságosan késői csonkázás szintén a zöldmunka eredeti célja ellenében hat, vagyis nem segíti elő, hogy a fürtök és a vesszők jól beérjenek, illetve hogy könnyebbé és hatásosabbá váljon a növényvédelem.

Fontos kérdés a csonkázás mértéke is. A tőke jó fejlődéséhez és a termés kineveléséhez legalább 8-12 levélre van szükség a hajtáson található legfölső fürt fölött. Tehát ennél erősebben lehetőleg ne vágjuk le a termőhajtást.