Kirúgják a tanulókat?

Jó esetben is a felére csökkenne a tanulószerződéssel rendelkezők száma a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) ezer cég megkérdezésével készült felmérése szerint, ha július elsejétől életbe lép a szakképzési hozzájárulás visszaigényléséről szóló jogszabály-változtatás. A rosszabb forgatókönyv szerint a jelenlegi 44 000 szerződéses tanuló majd háromnegyede szorulna vissza az állam által biztosított gyakorlati oktatásba. Ahol valójában nincs megfelelő kapacitás az elhelyezésükre.

A szakképzésben a gyakorlati képzés a legfontosabb: itt dől el, hogy a tanuló olyan tudást szerez-e meg, amit a piac megkíván. A cégek által fizetendő 1,5 százalékos szakképzési hozzájárulást a vállalatok beutalhatják egy központi alapba, adhatják egy konkrét oktatási intézménynek, vagy végezhetik maguk az oktatási tevékenységet, és ennek költségeit az adójukból visszaigényelhetik. A visszaigénylésre vonatkozó jogszabályokat változtatta meg az Országgyűlés. Nem lehet többé elszámolni az oktatáshoz kapcsolódó gépek beszerzését, felére csökken a visszaigényelhető összeg a tanulók által felhasznált anyagok után, az oktatók bérére költhető összeget is csökkentették. A tanulóknak kötelezően fizetendő összeget felemelték, ugyanakkor ennek csak egy részét lehet visszaigényelni, vagyis a „bérüket” évente növekvő mértékben saját zsebből ki kell egészítenie a képzőhelyként működő vállalkozásnak.

A Kereskedelmi és Iparkamara a kezdetektől tiltakozott a Pénzügyminisztérium által kidolgozott javaslat ellen. A vállalkozások úgy hajlandók részt venni a tanulók képzésében, ha az ezzel kapcsolatos költségeiket megtérítik, az adminisztráció még így is komoly terhet jelent.

– Voltak nullszaldós vállalkozók, vagy olyanok, akik egy kicsi hasznot is el tudtak könyvelni – mondja Feketű Béla, a Szeged-Móravárosi Szakközép- és Szakiskola igazgatója. – Az természetes, hogy amit a tanulóra költenek, vissza szeretnék kapni. Egy ügyes könyvelő el tudta azt is intézni, hogy kicsit többet kapjanak vissza. De akkor se az egész rendszert kell büntetni: szűrjék ki azokat, akik ebből akartak nyereséget kreálni.

Nem tudni, a megtakarítási szándékon túl mi vezette a Pénzügyminisztériumot. (Az MKIK szerint öt- és tízmilliárd közötti a megtakarítás, de az oktatási rendszerben jelentkező pluszköltség jóval nagyobb.) A megváltoztatott szabályokat, illetve a gyorsan növekvő szerződéses tanulói létszámot nézve talán mégis túlságosan nagyvonalúan igényeltek vissza a vállalkozások: erre utal az anyag- és gépbeszerzés költségei körüli változtatás. Korábban is érte az a vád a cégeket, hogy folyamatosan kritizálják a szakképzést, azonban abba pénzt és energiát nem hajlandók fektetni.

A cégeknek, amennyiben nem sikerül visszakozásra bírniuk a kormányt, egy adu van a kezükben: felmondják a tanulószerződéseiket. Az iskoláknak ugyanis kötelességük gyakorlati helyet biztosítani, megfelelő műhelyük és oktatójuk viszont nincs elég. Ha a törvény hatályban marad, az a végét jelentheti azoknak a cégeknek, amelyek kizárólag tanulók foglalkoztatására jöttek létre, vállalkozási tevékenységet csak kiegészítésképpen végeztek. Egy szegedi vállalkozói fórumon a helyi kamarai elnök egyenesen Bajnai Gordon miniszterelnöknek szegezte a kérdést, hogy mi lesz a változtatások sorsa: Bajnai válasza szerint már kért tájékoztatást, amelyet lapzártánk után kapott meg. Így elképzelhető, hogy a már elfogadott törvény hatályba sem lép.