Rákoskerti túlélő: a Merzse-mocsár

Százötven évvel ezelőtt a Rákosok igen változatos és nagy kiterjedésű mocsaras terület volt, a mai Nagykörúttól kezdődött és szinte egész Zugló beletartozott. Ez a jó termőképességű vidék azonban áldozatul esett a mezőgazdaság fejlődésének, a főváros terjeszkedésének és az aszályos időjárásnak. A Rákoskerten található természetvédelmi övezet a Pestre egykor jellemző mocsaras területek egyik utolsó túlélője.

Az összetett és zárt növénytakarójú földdarabnak felbecsülhetetlen ökológiai hatása és jelentős tájképi szerepe van. A Merzse-mocsár természetvédelmi területe sajátos mocsárréti életközösség, hasonló már csak a Duna-Tisza közén, a Kiskunsági Nemzeti Park területén található. Az egykor gazdag növényzetű terület botanikai értékei jórészt megsemmisültek, ma már csak hírmondói maradtak az egykori növénykülönlegességeknek. A legutóbbi nagyobb 1996-97-es felmérés során csupán egy tő szúnyoglábú bibircsvirágot, valamint jó néhány budai imolát találtak a védett fajok közül. Rábukkantak ugyanakkor a fehér májvirágra, amely a fővárosban máshol már nem honos. A hétköznapi fajok közül megtalálható a területen magas sásos, nádas, bokorfüzes, fűz-nyár ligeterdő és száradó kékperjés láprét is.

A jórészt tönkrement növényvilág ellenére az állatvilág igen gazdag. Az utóbb időszakban a terület pozitív irányú változást mutat, amelynek hatására 2000-ben leköltött a tavon két pár kis vöcsök és egy pár cigányréce. Utóbbi igazi szenzációt jelentett, mivel fokozottan védett fajról van szó, országos állománya ötszáz pár alatt van. Ezenkívül több pár barna rétihéja költ rendszeresen a Merzse-mocsárban. Különböző nádi és vízi madarak, köztük a barkós cinke, a nádirigó, a vízityúk, a bölömbika valamint egyéb nádiposzáta- és récefajok, továbbá a gyurgyalag, a kakukk, a sárgarigó, a búbos banka, a tövisszúró gébics, a fülemüle, a karvaly, az egerészölyv vagy akár a vörös vércse is otthonra lelt a területen, illetve nagy számú fácán és fogoly is él a mocsarat körülvevő réten, bokorfüzesben és fűz-nyár ligeterdőben. A madárfajok megfigyelését a tó szélén elhelyezett fedett les segíti.

A madarakon kívül fellelhetőek különböző békafajok (a zöld levelibéka vagy a barna ásóbéka), vízisikló és mocsári teknős is, utóbbiból itt él a legtöbb a fővárosban. A szárazabb réteken jelentős fürgegyík- és zöldgyík-populáció él, de otthonául szolgál a környezet az olyan emlősöknek is, mint a réti nyúl, a vaddisznó, az őz vagy vörösróka. A védett menyét, illetve a borz is őslakója a területnek.

A tulajdonos Fővárosi Önkormányzat Budapest legnagyobb természetes mocsarának megőrzése érdekében indította be 1991-ben a Merzse-mocsár rehabilitációs programját, amely során a vizes élőhely eredeti állapotának visszaállítását, és az itt megtalálható természeti értékek megóvását tűzte ki céljául. A 2003-ig tartó rehabilitációnak köszönhetően a pusztulás folyamata valamelyest megállt. Húsz méter mélyre telepített termelő kutak termelik a rétegvizet, amelyet búvárszivattyúk juttatnak a Kis-Merzsén át a Nagy-Merzsébe.

Tavaly év elején azonban a magas vízszámlára és arra hivatkozva, hogy a kutakból való vízpótlás nem jelent igazi megoldást a mocsár fenntartására, a Főváros elzárta a kutakat. Hónapokon keresztül nem kapott vizet a Merzse, ezért áprilisban Rákosmente Önkormányzata írásban kérte a folyamatos vízutánpótlás biztosítását Budapest Főváros Főpolgármesteri Hivatalának Környezetvédelmi Ügyosztályától. 2008. július elején újraindíttatták a kutakat. A Fővárosi Önkormányzat idén komplex felmérést rendelt meg a Merzse-mocsárral kapcsolatban. 2009 augusztusáig elvégzik a Merzse-mocsár vízutánpótlásának felülvizsgálatát. Reméljük, hogy gazdálkodási okokból nem kerülhet veszélybe Budapest legnagyobb természetes mocsara és annak élővilága.

Forrás: Itthon magazin