Csúcs hátán csúcs

„Rengeteg csúcsértekezleten vettem részt, és szerintem csökkenteni kellene az ilyen jellegű összejövetelek számát, viszont növelni kellene hatékonyságukat. Úgy látszik, az ENSZ nem működik a kellő gyorsasággal.”

Hírek, információkA. Fodor György2009. 07. 16. csütörtök2009. 07. 16.

Kép: U.S. President Barack Obama tours the ruined city of L'Aquila in central Italy with Italian Prime Minister Silvio Berlusconi, July 8, 2009, near the site of the annual G8 Summit. REUTERS/Jim Young (ITALY POLITICS DISASTER), Fotó: © Jim Young / Reuters

U.S. President Obama tours the ruined city of L'Aquila in central Italy with Italian PM Berlusconi
U.S. President Barack Obama tours the ruined city of L'Aquila in central Italy with Italian Prime Minister Silvio Berlusconi, July 8, 2009, near the site of the annual G8 Summit. REUTERS/Jim Young (ITALY POLITICS DISASTER)
Fotó: © Jim Young / Reuters

A fentiek Barack Obama amerikai elnök szavai, mondandójának összefoglalása, és világosan tükrözik az olaszországi L’Aquilában tartott G8-as csúcstalálkozó értékelését.

Annak idején – még tartott a hidegháború – a rambouillet-i kastélyban, 1975-ben találkoztak a hatok, vagyis a francia, német (nyugatnémet), olasz, brit, japán és amerikai vezetők, és gyönyörűséges deklarációt adtak ki, tizenöt pontban. A negyedik így szól: „Az ipari demokráciák eltökélték, hogy megoldják a magas munkanélküliség, a folytatódó infláció és az energetika komoly problémáit…” – és így tovább. Ha valaki mind a tizenöt ponton végig akar menni, kitartásra lesz szüksége.

Aztán a hatok közé betüremkedett Kanada – így lettek a legfejlettebb hetek –, majd jött a sértődött Oroszország, amely közölte, hogy őt – Bástya elvtársat – nem lehet kihagyni a klubból…

Így keletkezett a G8 – de ma már van G20, G14 is, sőt, van G5: Brazília, India, Kína, Mexikó és Dél-Afrika. Ha a számolgatást komolyan vesszük, akkor van G5 plusz egy: Egyiptom. A G betű egyébként a csoport szó angol jelölése: mindenki akkora csoportot csinál, amilyet csak akar.

L’Aquila maga volt a szervezett káosz. Silvio Berlusconi egy ötlettől vezérelve határozta el, hogy a csúcstalálkozót ott tartja meg, ahol – áprilisban – csaknem háromszáz ember vesztette életét a földrengés miatt, és tízezrek vesztették el otthonaikat. Az emberi tragédiák nem szolgáltak éppen jó díszletként egy globális összejövetelnek. Az érzelmek nem alapozták meg a jó döntéseket.

Ilyeneket nem is hoztak. A „Nagyok” elhatározták, hogy a következő évtizedekben visszafogják a légkör felmelegedését: a határ két (2) Celsius-fok. Majd segítenek a fejlődőknek, amelyek hőmérővel a kezükben mérik az ipari fejlődést. A gazdaság nyilván stabilizálódik, de „még vannak komoly kockázatok”. Élelmiszer: három év alatt húszmilliárd dollárt költenek az éhezés visszaszorítására. Erre mondták – olyanok mint Bob Geldof vagy Bono, a U2 nevű együttes frontembere –, hogy ez az összeg csak töredéke a sok ezer milliárd dollárnak, amelyet az úgynevezett fejlett országok a bankjaik megmentésére költöttek.

A világ sok felén megpróbálták öszszesíteni a G8-ak csúcstalálkozójának hasznát. Ez az erőfeszítés nem sok eredménnyel járt. Protekcionizmus? Ellenezzük, de nem nagyon. Iráni atomprogram? Majd meglátjuk, szeptember végéig. Észak-Korea? Innen figyelmeztetjük őket. Amerikai rakétapajzs? Kalinyingrádban is lesznek rakéták. Egyetértünk, mi G8-ak? – no, azért ez nem ilyen egyszerű.

A világ kipipálhatta az újabb csúcstalálkozót, de nem jutott közelebb a bajok megoldásához. Ahogy világossá válik a globalizáció, úgy lesz egyre nevetségesebb az ötlet, hogy a Föld néhány hatalma képes lesz megoldani olyan problémákat, mint a globális felmelegedés vagy a fegyverkezés. A nagyhatalmak nem tudják etetni vagy felruházni a világ szegény nemzeteit. Barack Obama ugyan hősnek kijáró fogadtatásban részesült Ghánában, de ő maga volt az, aki kijózanító beszédben figyelmeztette az afrikaiakat. Ez a kontinens folyton csak siránkozik, felmutatja saját szánalmas gyarmati múltját, másokra mutogat és nyomorúságát tárja a világ felé. Ideje, hogy a gazdag Afrika leszámoljon saját korlátaival, elkergesse antidemokratikus diktátorait.

Obama, a feketék leszármazottja azt mondta Afrikának, hogy megállna a saját lábán, ha a segélyekért való ácsingózás helyett végre tenne is valamit magáért. Barack Obama végül is tartja a szavát. Borítja a látszólag stabil intézményeket, és van egy-két szava a látványos csúcstalálkozókról is. Fél év alatt nem kis teljesítmény.

Ezek is érdekelhetnek