Megcsonkított juttatások

Augusztus elsejétől változik egy sor gyógyászati segédeszköz társadalombiztosítási támogatása. A betegeknek fizetniük kell például a sztómazsákokért, a végtagprotézisekért, bizonyos inkontinenciabetétekért. A januártól várható még újabb változások a rendcsinálást szolgálják – az egészségügyi tárca szerint.

Hírek, információkPalágyi Edit2009. 07. 27. hétfő2009. 07. 27.
Megcsonkított juttatások

Évek óta nem volt „nagytakarítás” a gyógyászati segédeszközök terén. Ezért eljött az idő, hogy rendet tegyenek a rendszerben, és megelőzzék a pazarlást, túlzott költekezést – így indokolta a változásokat Héja Mária, az Egészségügyi Minisztérium gyógyszerészeti és orvostechnikai főosztályának vezetője. Augusztustól megszűnik a támogatása például a kis kapacitású inkontinenciabetéteknek. Ennek indoka, hogy a kezdődő vizelettartási problémák tornával és műtéttel is orvosolhatók. A felső- és alsóvégtag-protézisek támogatása 100-ról 98 százalékosra csökken. Ez vonatkozik a felírt sztómazsákokra is, melyekből három hónapra 140-150 darab jár az eddigi 180 helyett. Két százalékot kell térítenie a betegnek a nehéz ortopéd cipőkért, és e speciális lábbeliket ezentúl csak ortopéd szakorvos írhatja fel. A lúdtalpbetétekre augusztustól csak a gyerekek kapnak támogatást.

A fogpótlások eddigi 50 százalékos támogatása megszűnik, illetve csak speciális esetekben – például traumás sérülésnél, daganatos elváltozás esetén – vehető igénybe. A fogszabályzók költségének eddig 85 százalékát vállalta át a tb, ám ezután szigorodik a 80 százalékosra csökkenő támogatás feltétele is, ugyanis csak „súlyos alaki rendellenesség esetén” térít a társadalombiztosítás.

Akadnak azonban olyan segédeszközök, melyekért kevesebbet kell majd fizetniük a betegeknek: a tájékozódást segítő fehér bot támogatási kulcsa például 85-ről 98 százalékosra nő. Egyes kerekes székek OEP-finanszírozása pedig 85-ről 90 százalékosra emelkedik.

Januártól tovább folyik a „takarítás”, ígéri az egészségügyi tárca szakembere. Egyes mozgást segítő eszközöket például kölcsönözni fognak a betegeknek. Ennek indoka: bizonyos betegségeknél a túlélési idő két év, tehát várható, hogy a segédeszköz élettartama meghaladja a páciensét. Manapság még előfordul, hogy a kerekes szék a beteg halála után is a családnál marad, sokszor kicsomagolatlanul. Emellett a segédeszközöket gyártó cégeket szeretnék arra ösztönözni, hogy jobb minőségű, hosszabb ideig működő termékeket – például mopedeket – dobjanak piacra, a jelenlegi rendszerben ugyanis hatalmas költségekkel jár a gyengébb eszközök javítása, cseréje.

Jövőre, az új szemlélet jegyében bizonyos betegségekben – például sztómában vagy vizelettartási problémában – úgynevezett komplex szolgáltatási csomagot kapnak majd a páciensek. Ez annyit tesz, hogy a maguk igényei szerint határozhatják meg, milyen eszközökre használják fel a három hónapra nekik járó terápiás összeget. E megoldás rugalmasabb lehet az eddiginél – hogy jó hírt is halljanak a rászorulók.

– Begubózik az ember, inkább nem megy sehová. Mi, kisnyugdíjasok még megtehetjük, hogy itthon ülünk, és nem eszünk, nehogy túl sok zacskót használjunk. Csakhogy mit csináljanak a gyerekek? – kérdezi Kocsis Péterné, a gyöngyösi kórház ILCO klubjának vezetője. Nem tagadja: betegtársaival fontolgatják, hogy tiltakozzanak a segédeszközök drágítása ellen. A tervezet szerint a sztómásoknak eddig két zsák járt naponta térítésmentesen, ám ezentúl csak napi másfelet kapnának. Egy zsák teljes áron 400-500 forintba kerül.

A sztómásokat összefogó mátraalji betegszervezet százötven tagot számlál. A legfiatalabb köztük egy nyolcesztendős kisfiú, aki születésétől fogva él a hasfalára kiültetett béllel, a legidősebb tagjuk pedig 96 éves. Ez a betegség nemcsak sok vesződséggel jár, de sokan szégyellik is. Nemrég például egy húszéves lány arról faggatta a klub vezetőjét, köteles-e elárulni állásinterjún a leendő főnökének, hogy sztómával él. Attól tartott ugyanis, ha kitudódik a baja, nem veszik fel állatgondozónak sem.

– Megalázó, hogy könyörögnünk kell az emberhez méltó körülményekért. Arra számítanak talán, hogy mi restelljük a bajunkat, és ezért nem demonstrálunk? – kérdi Kocsis Péterné. A markazi asszony most 61 éves, tizenöt éve százalékolták le, mivel a vendéglátóiparban nem dolgozhatott tovább egészségügyi problémájával. Havonta mindössze 59 ezer forint nyugdíjat kap, és ha ebből 3-4 ezer forintot a sztómazsákokra kell költenie, már komoly érvágást jelent számára. Úgy számolja, ilyenkor, nyáron naponta két-három darabot biztos elhasznál, főleg, ha még azt a „luxust” is megengedi magának, hogy kimozduljon a négy fal közül. Ha utaznia kell, azzal a trükkel él, hogy már előző nap nem eszik, hogy a szervezete ne termeljen salakanyagot. Ám egy gyerektől mégse várható, hogy koplaljon az iskolában…

„Az az általános vélemény, mely szerint a térítésmentesen kapott eszközökkel általában nem gazdálkodnak jó gazda módjára a hozzájutók, a mi betegcsoportunkra nem igaz! Számunkra a kellő mennyiségű és minőségű eszköz – nem túlzok, ha azt írom – az életet jelenti! Hiszen ezek nélkül nem tudnánk élni a családunkkal, és különösen nem tudnánk beilleszkedni a társadalomba!” – ezt már a nyíregyházi ILCO klub vezetője, Kovács Istvánné írja levelében, melyet sorstársai nevében az egészségügyi tárcának küldött el. A tizenegyezer állandó és kétezer ideiglenesen sztómás beteg érdekében a Magyar ILCO Szövetség és a sztómaterápiás nővérek egyesülete is felemelte szavát.
Várjuk az eredményt.

Ezek is érdekelhetnek