Nyugdíjban a kettes járom

Létezik egy udvar Pécelen, ahová a tárgyak akkor kerülhetnek be, ha minimum egy leheletnyi rozsdával borítottak. Persze a látogatókra ez nem vonatkozik.

Hírek, információkSzijjártó Gabriella2009. 07. 06. hétfő2009. 07. 06.

Kép: Béres Róbert mezőgazdasági háztartásigép gyüjtő restaurátor hobbi hoffer gépgyár pestlőrinc Vörös Csillag gépgyár Dutra traktor hűtőrács Pécel 2009 06 20 Fotó: Habik Csaba

Nyugdíjban a kettes járom
Béres Róbert mezőgazdasági háztartásigép gyüjtő restaurátor hobbi hoffer gépgyár pestlőrinc Vörös Csillag gépgyár Dutra traktor hűtőrács Pécel 2009 06 20 Fotó: Habik Csaba

Rozsdás kézikapa, míves fém- és fakerekek, düledező szőlőprés (rajta egy rozsdaette rohamsisak), ódon varrógépláb és egyéb régiségek kísérik az útját annak, aki a kaputól a ház bejáratáig vezető hosszú udvaron át vendégségbe érkezik Béres Róberthez. A virágszegélybe dugdosott rozsdás, de gyönyörűen megmunkált kovácsoltvas korlátelemek láttán egyre erősödik a gyanú, amely a kerti sütögető helyén pózoló, narancsszín alapon piros festékkel díszített, kopott Hofherr–Schrantz terménydaráló és öreg társai láttán bizonyítást is nyer: 47 éves vendéglátónk szinte minden régiséget gyűjt, ami nála idősebb.

Hogy mennyire igaz a fenti tétel, igazolja a jogosítványszerzés után vett első autója is, amely egy évvel volt korosabb nála. Hajszál híján (azaz egy esztendő differenciával) lóg ki a sorból a ’63-as Dutra traktor, amit hosszú bütykölést követően épp a napokban indított be először. Olyan sokáig állt az előző gazdájánál, mutatja az ezermester, hogy a hűtőrácsába szó szerint belenőtt egy fa.

Béres Róbert eleinte főként Hofherr-gyártmányokra hajtott. De a Tennessee, Turul, Füleki, Béke darálók, a Kühne szőlőprés, meg a Csodaszarvas típusú Weiss Manfréd-bicikli a megmondhatói, hogy egy vérbeli gyűjtő nem hagy ott egy rozsdás ócskaságot csak azért, mert az nem Hofherr! A felújításokhoz gyakran egy szintén péceli Csepel-mániás ismerősétől szerez alkatrészeket.

– Sokszor a véletlen segített egy-egy szép darabhoz, innen-onnan szóltak nekem, de a legnagyobb kincslelőhelyet a MÉH-telepek jelentik. A kalocsai és a kecskeméti igazi aranybánya, ha arra járok, mindig beugrom – árulja el a titkot a házigazda. Ha a telepvezető nem látja meg egy rozsdás régiségben az értéket, akár 8-10 forintos kilónkénti áron megszerezheti. Hogy aztán a hideg téli napokon a felújításuknak szentelje a szabadidejét…

A kerti tó mellett áll a két öreg pöfögő. Ezzel a fajta stabilmotorral egykor fűrészgépként működött.

Nem csodálom, hogy kiállításokon is nagy sikert arat a pöfögővel a gyerekek körében, mikor a kiáramló füstgázzal lufit fúj nekik. Aztán úgy tíz perc múlva csak lesnek a kicsik: addigra a gáz belülről megeszi a gumit, és a ballonok sorozatosan durrannak el! A mezőgazdasági bemutatók másik sztárja az egybeépített kézi kukoricamorzsoló és -daráló, amit az érdeklődők helyben kipróbálhatnak. Korunk embere bizony rendesen rácsodálkozik az egyszerű és okos szerkezetre.

Kész időutazás ez az udvar! A legelső állomás 1870 lehet, egy Hofherr–Schrantz szecskavágóval, Wien felirattal, azaz ez még bécsi gyártású. Egy biztos: a marharépavágó, a kettes járom, a lovas eke, a talicska, a boronák, a mérlegek, a kézifűrészek szintén nyugdíjaskorúak. A legek közt számomra a legszebb egy Főnix terményosztályozó; oldalán a gyár festett, finoman kidolgozott képe látható. És ami a leginkább hazakívánkozik hozzám, az egy gyönyörű nyomós kút, óriási míves gömbbel a hajtórúdján...

Ezek is érdekelhetnek