Ötezer euró bírság magyar szóért

Kedves olvasó, az ön álla már bizonyára többször is leesett a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos írásokat böngészve. Ezért nem is elemzek e cikkben, csupán csak fonákságait próbálom meg kissé üdítően felvillantani.

Nem volt szerencsém – sajnos – túl gyakran megfordulni Szlovákiában, de egyvalamire határozottan emlékszem: a derék szlovák vendéglátósok igazából a német nyelvet ismerik-ismergetik. Természetes ez, hiszen a szlovák iskolákban, úgy mondták, a németet tanítják idegen nyelvként. A „derék” jelzőnek pedig semmi pejoratív fel- vagy alhangja nincs: valóban kitettek magukért, igyekeztek valahányszor minél jobban megérteni engem és a kedvemben járni – dicséret illesse érte őket. Csakhogy én, sajnos, nem a német nyelvet tanultam az oskolában, hanem egyebeket.

De elkövetkezik hamarosan az újabb szlovákiai látogatásom napja. Tegyük fel, hogy odaát megállít a rendőr, és azt mondja: „Dobry den!”, azaz „Jó napot!” Mire én válaszolok, mert ennyit már megtanultam és udvarias vagyok: Dobry den! Aztán mond valamit szlovákul, amit nem értek. Lesznek lehetőségeim: Sorry, I don’t understand; Pardon, je ne comprends pas; Dispiace, ma io non capisco. Aztán mond még valamit, meg még, meg még. Na, itt van a kutya elásva. Ha nem szólok semmit, csak hallgatok, akkor nem beszéltem a szlovákiai magyar kisebbség nyelvén – tehát hülye vagyok, de bírságolhatatlan, legalábbis illegális nyelvhasználat miatt nem.

De mi van, ha a gyerek kiszól az autóból, hogy „Apa, ott van egy fagyizó, szeretnék egy epreset!” Vagy esetleg olyan félreérthetetlen utalást tartalmazó kijelentést tesz, mint: „Apa, amíg beszélsz a rendőr bácsival, én kiszállnék mozogni, cigánykerekezni, tótágast állni.” Abból bizony baj lehet. Ha én/mi nem vagyunk szlovák állampolgárok, nem vagyunk büntethetőek a magyar nyelv használatáért – ez biztos. Ha viszont részben/egészben szlovák állampolgárok volnánk, akkor mi lenne? Ötezer euró bünti? Attól függően, hogy az adott falu lakossága éppen milyen n emzetiségi összetételű és arányú? Vagy: ha a rendőr történetesen felvidéki magyar, beszélhet-e velem magyarul, vagy ez esetben meg kell bírságolnia saját magát? Nem egészen világos.

Azaz dehogynem. Egyszer, egy nem éppen felhőtlen eszmecsere vége felé megkérdeztem egy embert – szlovák volt, vagy román, vagy szerb, mindegy is –, hogy tulajdonképpen miért zavarja őt, ha a mi társaságunk magyarul diskurál. Azt válaszolta: rosszul érzi magát, mert az a benyomása, hogy róla beszélünk, őt szidjuk. Nem, erről szó sincs – erőltettem a kommunikációt –, csupán az a helyzet, hogy ez a közös anyanyelvünk nekünk, társalgóknak. Ekkor jött a meglepetés. Kiderült, hogy az illető a magyarok számlájára írja népének minden történelmi sérelmét, amit az Osztrák–Magyar Monarchia okozott. Kurucosan egyszerűsítve: nem elég, hogy megszívtuk a labancot, ráadásképpen azt is megszívjuk, hogy a labanc a birodalom többi népét is megszívatta. Elmagyarázni a fiatalembernek azt, hogy a magyar az osztrákkal csak az állam nevében volt egyenrangú, amúgy pedig dehogy – meddő próbálkozás volt.

Az ilyen elmagyarázás, gyanítom, ma sem egyszerűbb. És még egy ideig nem is lesz – lásd ezen írás apropóját.

P. S.: Míg megírtam ezt a cikket, a szlovák Legfelsőbb Bíróság érvénytelenítette a belügyminisztérium tavalyi döntését, mely alapján a tárca feloszlatta a nemzetiségek elleni gyűlöletet szító Szlovák Testvériség (Slovenská Pospolitosť) társaságot. Hát igen, a tagjaiból kitűnő nyelvrendőrséget lehetne felállítani...