Szabadon a szabadságról

A munka törvénykönyve szerint szabadságunk háromnegyedével a munkáltatónk rendelkezik, vagyis a főnökünknek jogában áll eldöntenie, mikor távozhatunk munkahelyünkről a jól megérdemelt pihenésre. A törvény ugyan előírja, hogy a munkáltató köteles meghallgatni a dolgozót is, mielőtt a szabadságolásáról dönt, igényeit azonban csupán az alapszabadság egynegyedének kiadásakor köteles figyelembe venni.

Ennek ellenére a legtöbb cég szabad kezet ad a kollégáknak a nyaralás időpontjának kiválasztásában. A Sonda Ipsos Média-, Vélemény- és Piackutató Intézet legújabb kutatása szerint Magyarországon a dolgozók 46 százaléka többnyire maga dönti el, mikor megy pihenni, 28 százaléknyian pedig beleszólhatnak a szabadságolásba, bár kompromisszumot kell kötniük a munkáltatóval. Az alkalmazottak 26 százaléka viszont nem válogathat, nekik rendszerint a munkáltatójuk jelöli ki a szabadságos napokat. A negyvenes, ötvenes korsztály inkább a maga ura e tekintetben, mint a fiatalabbak: az előbbiek 52, míg az utóbbiak 40 százaléka elképzelései szerinti időben mehet nyaralni. Főképpen a fizikai munkások kényszerülnek a szabadság idejéről egyezkedni – több mint egyharmaduk (35%-uk) csak a főnökkel kötött kompromisszum eredményeképpen maradhat távol a munkahelyétől.

Megoszlik a dolgozók véleménye abban, hogy a kevesebb, de hosszabb, vagy a sok, ám rövid szabadság vonzóbb-e. Ugyanis 44 százalékuk a hosszabb szabadságokra voksolt, 46 százaléknyian pedig a gyakori pihenéseket kedvelik. A többszöri, rövid kikapcsolódást preferálók túlnyomó többsége – 83 százaléka – képes valóra válthatja az elképzelését. A hosszú szabadság híveinek ez kevésbé sikerül: 65 százalékuknak van módja hosszabb időre hátrahagyni a munkahelyét, egyharmaduk viszont kénytelen több részletben kivenni a szabadságát. Ezzel a változtatással főképpen a 30 év alattiaknak kell számolniuk, míg a középkorú és idősebb munkavállalók – ha akarnak – könnyebben kapnak hosszabb szabadságokat.

Szabadság szempontjából sajátságos helyzetben vannak a kisgyermekes szülők, akiknek hetekre, sőt hónapos szünetekre kell megoldást találniuk. Velük hajlamosabbak a kompromisszumra a cégvezetők is: a gyermekeseknek – az az átlagnál jóval kevesebb – 10 százaléka mondta, hogy nem szólhatnak bele a szabadsága beosztásába.