Bírság a székelykapuért

Talán emlékeznek még rá, mikor pár éve a biharkeresztesi határállomáson a magyar határőrök leszállították a buszról a magyarországi vendégszereplésre utazó csíkszeredai Hargita Táncegyüttes táncosait és zenészeit, majd rájuk parancsoltak, hogy táncoljanak. A székely művészekpedig, hogy vissza ne fordítsák őket Romániába, táncoltak. A határőrök meg röhögtek, és közben a székely lányok mozgását dicsérték.

Az esetnek akkor nagy visszhangja támadt, a magyarokat alázó magyar egyenruhások még valamilyen büntetést is kaptak. De ne higgyék, hogy keleten azóta sok minden változott. Most például a gyulai határon mutatták meg a túloldali magyaroknak, hogy mit is gondolnak róluk a magyarországi hivatalnokok. Legalábbis egy részük.

A sepsiszentgyörgyi Régió Rádió hétvégi beszámolója szerint a kovásznai önkormányzat ajándékaként augusztus 5-én egy székelykaput szállító kamion indult el a település testvérvárosába, Gyulára, ahová meg is érkezett – miután a székelyek kifizették a magyar hatóság rájuk kiszabott 400 ezer forintos büntetését. A hihetetlennek tűnő történet mozzanatait Lőrincz Zsigmond, Kovászna polgármestere a Szabad Földnek is megerősítette.

Mint elmondta, nem akartak üres kézzel menni az augusztus 15-16-i gyulai városnapokra, széleskörű összefogással faragtattak hát a kovásznai ezermesterekkel egy szép székelykaput, amivel az egyik helyi vállalkozó kamionja szívességből el is indult az anyaország felé. Meg is érkeztek: a határra. Ahol megkezdődött a kálváriájuk, ugyanis a magyar fináncok egyszerűen nem akarták elhinni, hogy egy székelykaput csak úgy el lehet ajándékozni. Majd aztán, hogy a kovásznaiak bemutatták a gyulai önkormányzattal történő levélváltásukat, azt kezdték vizsgálni, nem rejtettek-e el valami tilosat a kapu gerendázatában. Még a galambdúcba is belebújtak, de persze nem találtak semmit.

Találtak viszont a gépkocsivezető tachográfjával valami apróságot. És a vámosokkal együttdolgozó, a járművek műszaki felügyeletével megbízott szegedi hivatalnok ahelyett, hogy azt mondta volna, „van itt egy kis gond, de mivel magyarok vagyunk, meg amúgy is ajándékot hoznak, menjenek hát szerencsével” nem mondott semmit, csak annyit, hogy 400 ezer.

Mondhatta volna azt is, hogy 50 ezer, mert ilyen esetben 50-től 400 ezerig terjed a büntetés lehetséges nagysága. De nem. Ő azonnal a maximumot adta. Később is csak annyit mondott a székelyek reklamálására, hogy „akinek van pénze székelykapura, az fizessen”. A székelyek pedig fizettek. Miután segélykérő telefonjukra az otthoniak összeadták a pénzt, és átutalták az egyik gyulai bankba. A kovásznai polgármester információja szerint szombaton a kaput fel is állították. Az ünnepségen ő nem vett részt, ott volt viszont a gyulai határszakasz teljes vezérkara – tán még az a szegedi hivatalnok is, aki a 400 ezer forintos büntetést kiszabta – s koccintottak a legendásan jó magyar-magyar barátságra.