Két és fél ezer évet késett a segítség

Kr. e. 668 és 627 között Asszíria – az ókor egyik legnagyobb birodalmaként – Egyiptomtól Perzsiáig terjedt. De mint minden nagy birodalom, egy idő után túl nagyra duzzadt ahhoz, hogy uralkodója összefogja, így idővel védtelenné vált a babiloniakkal és szövetségeseikkel szemben.

Tusan, ahonnan az emléített levél is származik, nyüzsgő kereskedelmi város volt, egyike a leggazdagabb településeknek. Nem nehéz megfejteni: hogyha egy ilyen fontos regionális központ elesik, akkor előbb-utóbb szétesik a birodalom is. Tisztában voltak ezzel a babiloniak is, ezért elsősorban ezeket a nagy kereskedővárosokat támadták. Mikor a város kincstárnoka a levelét írta, valószínűleg már mindenki, így a katonák is elmenekültek. A kincstárnok lehetetlen helyzetbe került: csak a csodára várhatott, s arra, hogy levele még idejében eljut a címzetthez. „Egyetlen olyan mester vagy képzett parancsnok sem maradt a városban, akit felsoroltam a levélben, hogyan irányítanám én a védelmet? A halál közeleg, közülünk senki sem menekülhet, nekem végem” – írta a kincstárnok.

A várt csoda azonban nem következett be, a város az ellenségé lett. A birodalmat felosztották. Egy részét Babilonhoz csatolták, a többi a szövetségeseké lett. De a babiloniakat is elérte végzetük: birodalmukat fél évszázaddal később a Nagy Kűrosz irányította Perzsa Birodalom kebelezte be.

A feltárásokat a Cambridge-i Egyetem régésze, John MacGinnis irányította, aki szerint kész csoda, hogy ilyen leletre bukkantak. Nagyon kicsi ugyanis az esélye annak, hogy egy törékeny anyagtábla sértetlenül heverjen a romok alatt több mint két és fél évezreden át.