Sólyom, menj haza!

Nos, a transzparenseknek meglehetősen jelentős hányadára fölösleges volt kidobniuk a pénzt felmutogatóiknak, mert Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke ősi elvet követett – ha tévedek, az elnök urat máris megkövetem –, mely valahogy imígyen kezdődik: okos enged – a folytatásában pedig valaki vagy valami szenved...

Nem is olyan régen történt, hogy elnökünk, pontosabban a repülőgépe – valamilyen félreértés miatt – nem kapott leszállási engedélyt a marosvásárhelyi röptérre. Sebaj, már gépkocsival is viszonylag jól lehet közlekedni a világnak ennek/annak a fertályán. Azt az esetet – egyes információk szerint – a magyar külügyérek fordítási nehézségeinek lehetett betudni. (Hiszen honnan is lehetne előkapni valakit, aki ez országban értelmesen tudna magyarról románra lefordítani pár oldalt...)

Most pedig nagyon hasonló a helyzet. Északi szomszédunk (Slovenská republika; a gyengébbek kedvéért) külügyminisztériuma 21-én délután diplomáciai jegyzékben hozta a magyar fél tudomására, hogy Sólyom László e napon nemkívánatos személyiség Szlovákiában, és nem engedik be az ország területére. Robert Fico kormányfő azért hozzátette, hogy a döntést nem fogják erővel érvényesíteni. Sólyom László ezt követően döntött úgy, hogy visszafordul a magyar–szlovák határról, és nem vesz részt a szoboravatáson. (Heizer Antal, Magyarország pozsonyi nagykövete olvasta fel Sólyom László beszédét.)

Túl közel van e hónap 20. napja – tudjuk mind, hogy mit ünnepelünk eme 1009 évvel ezelőtti napra emlékezve – a hónap 21. napjához – amikor 41 évvel ezelőtt a Varsói Szerződés csapatai bevonultak az akkori Csehszlovákiába. Az említett közelség kezelése pedig, legyen szó naptáriról vagy földrajziról, úgy látszik, nem erőssége északi szomszédunk jelenlegi vezetőinek.

Történelmi távlatokban viszont remélem, hogy erősségükké válik. Ahogy azt is, hogy – történelmi távlatokban – a mostani vezetőkről nem azt állapítják majd meg a történészek, amire ők manapság olyannyira vágynak...