Vissza a szakadék széléről

Sok közgazdászt meglepetésként ért, hogy Franciaország és Németország az év második negyedében gazdasági növekedést produkált, miután az első negyedévben az Európai Unió mindkét „gazdasági motorja” valamelyest lefulladt. A harmadik motor – a brit gazdaság – némileg kényszeredetten állapította meg, hogy már megint lemaradt a kontinenstől, és újra önvizsgálatba kezdett arról, hogy Britannia mit csinált rosszul.

A kíváncsiság egyáltalán nem öncélú, hiszen politikai sorsok, személyes politikai jövők múlnak ezen. 2009 a választások éve – lassan minden egyes év ilyen –, nem mindegy, a következő négy-öt évben ki irányítja Németországot, Franciaországot és Nagy-Britanniát.

Az Európai Unióban 16 ország alkalmazza a közös valutát, az eurót, melyről kiderült, hogy a szigorú pénzügyi politika végül is – minden kétség ellenére – elég hatásos védőpajzsnak bizonyult. Ebben a gazdasági zónában a második negyedévben, április-május-júniusban a gazdasági visszaesés mértéke csak 0,1 százalék volt, szemben a jósolt 0,5 százalékkal – miközben az első negyedévben a nevezetes GDP 2,5 százalékkal zsugorodott.

A GDP – a bruttó hazai termék – mindazt jelenti, amit egy ország a nemzeti határain belül előállít, legyen az Audi-motor vagy szatmári pálinka. Ha a GDP-ben csak néhány tized vagy század százalék visszaesés van, akkor munkahelyek százai vagy ezrei szűnnek meg. A gazdasági hanyatlás pedig egyenlő a politikai zsákutcával is: ma már világos, hogy az a párt, amely nem produkál gazdasági előnyöket, leírhatja magát.

A német és a francia GDP-fejlődés egyelőre minimális. Sokan felhívják arra a figyelmet, hogy az ellenszél még mindig óriási. Senki sem tudja megmondani, hogy a közeli jövőben hogyan alakul a munkanélküliség, miként alakul a bankok helyzete és mennyit számít az a hatalmas közkiadás, amelyet az egyes államok fordítanak arra, hogy fenntartsák a fogyasztás színvonalát. Ha nem mozog a piac, akkor nincs gazdasági fejlődés sem.

Márpedig a XXI. század elején a gazdasági karrier szorosan összefonódott a politikai karrierrel. Angela Merkel német kancellárnak biztos győzelmet jósolnak a szeptember végi választásokon, és Nicolas Sarkozy francia elnök is nyugodt lehet, hogy népszerűségi mutatói emelkedésével a nagy francia államfők névsorába írja be a nevét.

Miközben a reménytelennek ítélt görög és portugál gazdaság az év második negyedében növekedést mutatott – miként a szlovák gazdaság is –, a belga, az osztrák és a holland gazdaság folytatta a mélyrepülést.

Politikai szempontból immár teljesen mellékesek a populista, ideologikus, „nemzeti” szempontok: csak a gazdasági teljesítmény számít. Másfelől az elemzők szerint vége az elhúzódó gazdasági válságoknak. Az információs technológia oly gyorsan közvetíti a betegséget és a gyógyszert egyaránt, hogy a gazdasági világbajok csak fél, esetleg egy évig tarthatnak: ezt nevezik globális immunológiának.

Azt semmi sem garantálja, hogy Németországban és Franciaországban a következő negyedévben negatív növekedés következik be – de azt mindenki reméli, hogy a gazdasági mobilitás – növekedés – előbb vagy utóbb begyűrűzik Magyarországra is, ahol a kivárás, és nem a cselekvés a legfőbb stratégia.