Ahol sikertörténet a falusi turizmus

A matematika–rajz szakos tanárnő még pályakezdőként meglátott egy plakátot, amelyen a Békés Megyei Népművészeti Egyesület szövőtanfolyamot hirdetett. Már a főiskolán is tanult szőni, ezért szerette volna ezt a szakmát jobban megismerni. Közben ugyanott indult a közművelődési szakemberképzés, erre is jelentkezett. Itt pedig néprajzot tanítottak, ez is megtetszett neki, ezért levelező tagozaton beiratkozott a Szegedi Tudományegyetem néprajz szakára. Főként éjszaka tudott tanulni. Férje húsmarhatartással foglalkozik. Lányuk, Bibus 18, fiuk, Levente pedig 9 éves.

– Bibus kilencévesen kezdett el lovagolni, akkor kapott egy pónit – idézi fel Judit a családi lovasélet kezdetét. – Aztán sorra vásároltuk a lovakat, jelenleg ötöt tartunk. Közben a Szent István Egyetem képzést hirdetett diplomások részére lovas tanár és szervező szakon. A kétéves képzés végén tavaly kaptam meg a harmadik diplomámat.

Ezek után egyértelműnek tűnt, hogy szövő- és lovasudvart alakítanak ki. Ehhez találtak egy száz éve épült, lakatlan polgári házat. Ezt a LEADER program keretében felújították, majd túlnyomórészt be is rendezték. Két újabb lovat vásároltak, hozzájuk lószerszámokat, lovas kocsit, hintót, szekeret, szánt és mezőgazdasági eszközöket. Judit büszkén mutatja meg birodalmukat.

– A polgári szoba már elkészült. A konyhából már csak a konyhaszekrény hiányzik, az még felújításra vár. A másik szobában mutatjuk majd be a szekeret, ez elé kerülnek a lószerszámok. A kamra már rendben van, éppen füstölt kolbászok lógnak benne. A hátsó szobában alakítjuk ki a közösségi teret, itt tartom majd a kézműves-foglalkozásokat. A még hiányzó munkákat szeptember végére szeretném befejezni.

Az asszony tanév közben az önkormányzat tájházában és ökocentrumában egy-egy napra iskolai osztályokat is fogad. A kézműves-foglalkozás mellett a gyerekek lovagolnak, kocsikáznak, megnézik a hajókikötőt. A nyári szünetben pedig négy-öt turnusban egy-egy hetes kézműves- és lovastábort tart. A főleg városban, tömblakásban élő gyerekek megtanulhatják a ló ápolását, almozását és persze a lovaglást is. Mivel egész nap nem foglalkozhatnak lovakkal, a fennmaradó időben gyöngyöt fűznek, agyagoznak és szőnek.

– Sok gyerek feszült – beszél tapasztalatáról Judit –, ezért kapkod. Mi megtanítjuk őket arra, hogy nyugodtan, lassan közelítsenek a lóhoz. Itt nem lehetnek fegyelmezetlenek, mert abból könnyen baleset lehet. Amikor a tábor végén eljön a szülő, és látja, hogy gyermeke mire képes a ló hátán, nem győz csodálkozni. A gyerekek jól érzik magukat, ezért jönnek a következő esztendőben is, és hozzák a barátakat.

Judit szerint a falusi turizmus titka, hogy első a vendég. Nem szabad vele vitatkozni, mosolyogni kell akkor is, ha kissé már fáradt. Önmagában az kevés, ha megmutatják neki a tájházat – ám ha azzal tér haza, hogy milyen nagy élmény volt számára a lekváros kifli sütése vagy a lovaglás, meg kipróbálhatta a szövést, a korongozást, akkor máskor is visszajön. Mivel egyre több gyerek akar lovagolni, idén nyáron megalapították a Körös Völgyi Póni Klub Egyesületet. A civil szervezettel felszerelések vásárlására pályáznak.