Csak szunyókál a vulkán

Híres, mert olyan szemtanú számolt be róla, mint az ifjabb Plinius, az ismert római író. Aztán pedig különösen azóta lett az európai emlékezet részévé, amikor több mint kétszáz éve, a XVIII. század végén elkezdték kiásni az elpusztult romvárosokat. Pompei és Herculaneum feltárása még ma is tart, s az eltelt századok alatt sok-sok generáció csodálta meg az egykor virágzó városok életének emlékeit. A látogatók ma is érzik a borzongást, ha ott lépkednek az épületek között, olvassák a házak falain a kétezer éves graffitiket. Mert itt él, virágzó, gazdag városok szűntek meg órák alatt.

Két napig tartott a Vezúv kitörése, de sokan már az első órákban elpusztultak. Olyan hirtelen lepte meg a lakosságot a tűz- és hamueső, hogy legtöbben azt sem tudták, mi történt. Pompeit több méter magas láva borította el, Herculaneumot húsz méter vastag iszapár terítette be. Több ezer ember halt meg szinte azonnal. A tűzhányó maga is megváltozott, a hegy szabályos kúpjából csupán egy darabokra tört csonk maradt.

Kisebb kitörések azóta is voltak, ám az emberek ma nem félnek a Vezúvtól. Oldalában, lábánál lakóházak, szőlők, gyümölcsösök hirdetik az emberi optimizmust. Pedig a szakemberek szerint akár a közeljövőben is várható egy nagyobb kitörés. Emberáldozat talán már nem lesz. De azért nem szabad a mai embernek sem elbizakodnia magát, mert a vulkán már nem alszik mélyen...